Bogyi

Bogyi kutyánk június 4-én este fél 8-kor örökre elaludt.
A kronólógia:
Valamikor tavaly év végén észleltük, hogy Bogyi véreset pisil. Kihívtuk az állatorvost, akitől kapott féreghajtót (hátha veseféreg) és antibiotikumot (hátha húgyúti gyulladás). Két gyógyszerkúra után a probléma megszűnt, megnyugodtunk. Közben megszülettek a kölykei, el voltunk foglalva, de Bogyó egészségesnek tűnt. Március végén, április elején újra jelentkezett a véres vizelet, újabb antibiotikum kúrát kapott, de ez akkor már nem használt. Az "itthoni" állatorvosunk javasolta, hogy keressük másik orvost, neki a további vizsgálatokhoz hiányoznak az eszközei. Ekkor már Bogyi igen sovány volt, de érdekes módon azért a hasa kerekedett szépen. Ekkor kerestük fel régi állatorvosunkat, aki már az első fizikai vizsgálatnál jelezte, hogy itt nagyobb gondok vannak, aztán egy hasi röntgen után kiderült, hogy egy hihetetlenül nagy "valami" van a hasüregében. Azonnali műtétet javasolt, amit másnap el is végzett. A műtét közben jelezte, hogy úgy látszik a veséjével van gond, az nőtt meg valami extrém módon gyermekfej nagyságúra. Azt is mondta, hogy annyira le van tapadva, hogy nem biztos, hogy ki tudja venni. Nehéz döntés előtt álltunk, de úgy döntöttünk közösen, hogy próbálja meg a lehetetlent, mert gyakorlatilag (mivel a kutya mélyaltatásban van) mindegy, hogy most elaltatja, vagy esetleg vakon "tapogatózva" a daganat alatt, véletlenül megsért egy verőeret és elvérzik a kutya. Így legalább kap egy esélyt. Majd 5 órás műtét alatt, véleményem szerint orvosi bravúrral, de kioperálták az óriásira nőtt veséjét. A műtét után Bogyi már másnap nagyon jól volt, evett, ivott és gyönyörűeket pisilt, rohant volna ki játszani, de még egy pár napig nem nagyon engedtük neki. Pár nap elteltével (mikor már kezdtem megnyugodni) újból jelentkezett a véres vizelet, de most már nehézvizeléssel is társult. Tanácstalanok voltuk, vártuk a szövettani eredményt. Ami - miután megjött - sokkoló volt. Papilláris típusú vesecarcinoma, ami nagyon agresszívnak tűnik. Onkológiai kivizsgálást javasoltak, de ezt csak Budapesten tudjuk kivitelezni. Időközben Bogyi egyre nehezebben pisilt, de aktív volt, jókedvű, és hízott is három kilót (köszönhetően a sok sült csirkemellnek, és húsos szalonnának). Az erőlködő pisilés miatt elvittük ultrahangra az állatorovosunk által javasolt szakemberhez, aki újabb daganatot talált, immár a hólyagjában. Rögtön vett szövettani mintát is.
Ez a vizsgálat viszont nem rákot diagnosztizált, hanem jóindulatú szövetszaporulatot, amitől megnyugodtunk kissé. Közben az ultrahang során kiderült, hogy a megmaradt veséje morfológiailag nincs tökéletesen rendben, de a vesefunkciós vizsgálat nem mutatott ki rendellenességet, vagyis az egyszem veséje jól működött. Tanácstalanok voltunk, kértük az orvost, hogy kérjen nekünk időpontot Budapestre izotópos vizsgálatra, ami minden áttétet kimutat. Ám ezalatt az addig (a soványságot leszámítva) jó állapotban és jó hangulatban lévő Bogyi hirtelen, egyik napról a másikra rosszabbul lett. Múlthéten vasárnap már nem akart enni, hétfőn egyszer hányt és levertnek tűnt. Kapott Calopetet, és inni azért ivott. Közben rákgyógyszerekkel is kezeltük (Culevit), valamint Vetri DMG-t kapott immunerősítő gyanánt. Tegnap viszont, már felállni sem nagyon akart. Ezért döntöttünk úgy, hogy nem várunk az izotópos vizsálatra, hanem kérjük az állatorvost, hogy azonnal nyissa fel, mert a jelek szerint a hólyajában lévő jóindulatú daganattól van rosszul.

Az, hogy a műtétből már ne ébredjen fel, a mi döntésünk volt, és nagyon remélem, hogy Bogyi is így gondolta jónak. Érdekes módon, attól függetlenül, hogy a vesefunkciós vizsgálata jó lett és a második tumor (hólyag) szövettani lelete negatív lett, nem igazán volt ép belső szerve, gyakorlatilag mindegyik nagyon durván áttétes volt. A hasürege tele volt vérrel, ettől volt az utolsó 2-3 napban olyan anémiás. Azt mondta az orvos, ilyet még nem látott, még a belei is rákosak voltak, annyi apró kis daganat volt benne, hogy megszámolni gyakorlatilag lehetetlen lett volna, mintha apró gyöngyfüzérekkel szórták volna tele mindenét. Az orvos úgy fogalmazott, hogy mintha felrobbant volna benne valami. Azért megdöbbentő az egész, mert az első műtétnél, amikor a veséjét kivették, akkor teljesen rendben volt belülről. Ez a rengeteg áttét egy hónap alatt alakult ki benne, vagyis valami hihetetlenül agresszív daganat volt ez. Nagyon hálás vagyok mindkét orvosának (Dr. Gaál Balázs és Dr. Szőke István), mert mindet megtettek, már az első műtét is a lehetetlen kategóriába tartozott, mégis sikerült megcsinálni. Többször is előfordult, hogy rendelési időn kívül, késő estébe nyúlóan (ahogy tegnap is) foglalkoztak vele és velünk is. Ezért kaptunk még 4 hetet, amit együtt tölthettünk, együtt aludtunk, simogattuk, játszottunk, boldog volt nagyon. Végül is az utolsó két nap volt az, amikor már azt láttam, hogy ő már feladta, és el szeretne menni. Ezért döntöttünk úgy, hogy a tegnap esti műtétből már ne ébredjen fel.
Éjszaka temettük el a körtefa alá, én zokogva, B. könnyezve, apukám pedig minket vigasztalva.
Nagyon remélem, hogy az örök vadászmezőkön rengeteg cipő, madár és labda van (feltétlenül ebben a sorrendben), amit kergethet(madár és labda) és pakolászhat (cipők) egyik helyről a másikra, különböző, kutyalogikával felépített csoportokat képezve.
Borzasztóan fáj és hihetetlenül hiányzik...