Egy kislány keresi gazdiját

Szóval a hétvége a nagy kutyaosztogatás jegyében telt. Már csak hárman maradtak (2 fiú, 1 lány), de közülük is kettőnek már van gazdája. Az egyik kisfiú Makóra megy a kolleganőm rokonaihoz, csak most már megvárjuk vele, míg az állatorvos holnap vagy holnapután reggel beadja nekik a soron következő oltásukat. A másik kisfiú Felsőzsolcára fog menni Miskolc fölé. Őt, ha minden jól megy, és a leendő gazdiknak is jó, akkor pénteken fogjuk elvinni és összekötjük az utat egy kellemes kirándulással. Olyat úgyis már nagyon régen tettünk, és ránk is fér nagyon.
Egy kislány maradt már csak, ő még aktivan keresi leendő gazdijait. Írtam már azt hiszem, hogy neki van egy kis köldöksérve, de egyelőre nem okoz problémát a dolog, és ha nem nő neki, akkor ráér majd az ivartalanítással együtt megműteni.
A gazdit kereső kislány:

-4, -5, -6

Szombaton reggel Győrbe mentünk, egy szomorú kötelességünknek tettünk eleget, és ha már így alakult, elvittünk három kislányt az új gazdijuknak. Egy fiatal lány hívott fel az internetes hirdetés megjelenése után, nagyon kedves volt a hangja és hallhatóan örült a kutyáknak. Két kiskutyát kért, egyet maguknak egyet pedig a testvérének, akik nemrég költöztek kertes házba. Aztán kisvártatva felhívott megint, hogy lehetne-e 3 kiskutyáról szó. Lehetett. Lányos zavaromban elfelejtettem megkérdezni, hogy hova kerül a harmadik. Azóta sem tudom :-(.
Szombaton reggel bepakoltuk a három kislányt a kocsiba, B. hátraült velük, én pedig vezettem. Az út nagyon simán telt, a kezdeti nagy lihegések után szépen elaludtak és végigbóbiskolták az egész utat, nem is álltunk meg sehol sem. A megbeszélt helyre érkezvén egy fiatal pár fogadott, akik kedvesnek tűntek. Átadtuk a kutyákat és gyorsan el is vitték őket, nagyon beszélgetni sem tudtunk.
Az oltási lapjaikat itthon hagytuk, azokat majd ma elpostázom és megpróbálom felhívni őket, hogy minden rendben volt-e.
Nem tudom, hogy miért, talán azért, mert a csomagtartóba tették a kutyákat egy ketrecbe, vagy talán azért, hogy hirtelen így "elfogytak" a kutyák tőlünk, de egész nap nyeltem a könnyeimet. Hiányozni fognak nagyon, minden rosszaságuk ellenére. A három kislány között volt B. nagy kedvence is, akinek, amikor megszületett egy szabályos szív alakú fekete folt volt a feje tetején, és ő volt talán a legéletrevalóbb az összes között. Értelmi szerzőnek hívtuk, mert ő találta ki a rosszaságokat, a többi meg ment utána. Igazi falkavezér a leányzó.
Kívánok nekik nagyon hosszú, nagyon boldog életet.
Három a kislány:

-3 (Nyünyőke)

Ezért a kislányért úgy tudtam, hogy Budapestről jönnek, de úgy néz ki félreértettem valamit, mert itt a Jászberény név hangzott el, de most össze vagyok zavarodva, mert már nem is tudom, hogy hova került a kutya.
Nyünyőke munkanevű kiskutya állt a szivemhez a legközelebb, talán, mert a személyiségjegyeink hasonlóak, vagy mert ő volt a legapróbb (én nem vagyok az). Sokáig azt hittük, hogy nem lát, mert csak ücsörgött és a körülötte lévő játékokkal játszott, meg olyan bizonytalan volt. Aztán kiderült, hogy lát ő, csak kicsit visszahúzódó, magánakvaló, de roppant kedves, aranyos és ragaszkodó. Talán ő viseli leginkább magán a bearded colliek személyiségjegyeit.
Amikor megérkeztek péntek este a leendő gazdik, és ahogy beléptek az ajtón, már tudtam, hogy Nyünyőke az övék. Nem lehet másképp. Mindent meg is tettem, hogy rábeszéljem őket. Nagyon szimpatikusak voltak én pedig azonnal megnyugodtam, tudtam, hogy bármelyik kutyát is viszik el, csak jó helye lehet. Látszott rajtuk, hogy imádják az állatokat, szimpatikus volt, amikor azt mondták, hogy nem érdekli őket, hogyan teszi tönkre a kutya a kertet, hiszen kutya, és ez ezzel jár.
Amikor elmentek még visszamentem dolgozni (jah, könyvelőnek a hónap 20. napja a rémségek tárháza) és csak egészen kicsit sirtam, mert tudam, hogy imádni fogják. Ebben megerősített az is, hogy 22 óra tájban kaptam egy mms-t, amelyen Nyünyőke ül egy nappaliban a kanapé tetején az új otthonában. Sajnos nem tudom ide felvarázsolni a képet a telefonomról.
Nagyon örülök, hogy ilyen jó helyre került.
Próbáltam küldteni sms-t nekik, de többszöri próbálkozásra sem sikerült, mindig visszadobta a rendszer. Ma délután majd megpróbálom felhívni őket, hogy minden rendben volt-e.

Kívánom, hogy az új gazdiknak teljen a legnagyobb örömük a kiskutyában, biztos, hogy az egyik legjobb barátjukat szerezték most meg. Legyenek együtt nagyon boldogok!
Nyünyőke az új gazdi karjában:

-2

Pénteken délután B. munkatársa elvitte a második kiskutyát, egy kislányt. A "munkaneve" "nagyfehérsálas" volt, mert az ő nyakán volt a legvastagabb a fehér rész. Az egyik legnagyobb kiskutya volt az alomban, az elsők között volt, aki elindult, aki kiszökött a mini kennelből és megdézsmálta az anyja kajáját. Nem voltam itthon, amikor elvitték, de B. elkisérte őket leendő otthonába. Elmesélte, hogy két tündéri kislány lesz a játszótársa, és egy Kabos névre hallgató macskát is lehet majd kergetni. Jó helye lesz, örülök neki.
Szombaton felhívtuk az új gazdikat, hogy hogyan telt az első éjszaka. Megtudtuk, hogy semmi probléma nem volt, nem sírt a kutyus. Szóval nagyon boldog vagyok.
Az új gazdi kezében:

Új sportág

Ma reggel új sportágba neveztünk be, mégpedig a kerítésmászásba. A mellettünk lévő telken nem lakik senki, nemrég lett új tulajdonosa, de nem laknak még ott, mert a telken lévő ház erőteljesen felújításra szorul. A mi telkünk mivel több, mint 1600 nm2, csak drótkerítéssel van körbevéve. Hiába volt minden óvintézkedés, reggel ketten átszöktek az üres telekre. Természetesen mi már menetkészek voltunk, mikor az utolsó létszámellenőrzéskor a szökés tényét észrevettük, így B. zakóban, felöltözve mászott kerítést és adogatta vissza a szökevényeket. Betömtük a réseket, B. elment dolgozni, én pedig még maradtam egy kicsit. Nem telt el 10 perc és újabb szökevény került a kerítés túloldalára. Nem tudom mi van ott, ami ennyire izgatja őket, talán a sok lom az udvaron. No, én teljesen kétségbeestem, rohangáltam a kerítés mellett könyörögve a banditának, hogy bújjon vissza valahol, de tojt rám magasról, elindult felfedezni a világot. Bevallom sírva hívtam jóapámat, hogy most azonnal jöjjön, mert én hiába mászok át, nincs kinek átadni a kutyát, át meg csak nem dobom a kerítésen. Közben a bandita meggondolta magát és elindult vissza, így némi könyörgés árán, megmutatva neki egy kis rést, visszabújt. Hiába fenyegettem meg a mutatóujjammal, nem igazán érdekelte, neki ez jó buli volt, úgy csóválta a farkát, hogy az egész feneke mozgott vele. Ennyit a tekintélyemről.
Közben megjöttek a szüleim, és bedrótozták a veszélyesnek tűnő réseket, én pedig eljöttem dolgozni.
Ma, ha minden jól megy két kislány fog gazdára találni.

-1

Tegnap este elvitték az első kiskutyát, egy kisfiút. Az újsághirdetésre jelentkeztek még tegnap és nagyon gyorsak voltak. Egy nagyon szimpatikus fiatal házaspárhoz került a kutya Tápéra. Nemsokára kisbaba is fog születni, így együtt nőhetnek majd fel. Kívánom az új gazdiknak, hogy legyen örömük a kiskutyában, a banditának meg hosszú boldog életet.
Megjegyzem egész éjjel nem aludtam, egyfolytában azon járt az eszem, hogy nem sír-e, éhes-e, fázik-e. Biztos, hogy nem, de én már csak ilyen vagyok.

Mégsem lett kiválasztott

Az első kiválasztott mégsem lett kiválasztott. Leendő gazdijai meggondolták magukat, féltették a szép kertet. Megértem és sajnálom.
Időközben meghirdettem a kutyákat két nagyobb internetes portálon és a helyi újságban. Sokan érdeklődtek, így igen rövid idő alatt 7 kutyi is gazdára talál remélhetőleg.
Három kislány Győr mellé Nagybajcsra megy, őket szombaton visszük el mi, mivel egyébként is mennünk kell Győrbe egy szomorú esemény (temetés) miatt.
Péntek délután Budapestről jön egy házaspár kiskutyanézőbe, ők is kislányt szeretnének, remélem beleszeretnek valamelyikbe és el is viszik.
Egy kislányt már születésekor lefoglalt B. egyik munkatársa, hétvégén vagy a jövőhét elején őt megpróbáljuk leendő otthonába szállítani.
Egy kisfiút az én egyik kolleganőm visz el talán a jövőhéten hétfőn Makóra.
Telefonáltak Felsőzsolcáról is, oda kisfiút szeretnének, így nagy valószínűséggel a visszamondott legénykét fogjuk oda elvinni jövőhéten szombaton.
Jól szétszórtuk a kutyákat az országban....
Mindezek után már csak egy kisfiú és egy kislány marad még. A kislánnyal van egy kis probléma, mert van egy nagyobb borsószemnyi sérve, amit majd meg kell műteni. Ha nem súlyosbodik, nem nő neki, akkor ráér majd az ivartalanítással egyidőben. Nem tudom, hogy így be fogja-e vállalni valaki. Egyébként az egyik legnagyobb kópé a drága, eleven, okos és gyönyörű.

Hétfőn reggel jön az állatorvos és a még nálunk levők soron következő oltását beadja, meg megvizsgálja a sérves kislányt is, hogy minden rendben van-e.

Most telefonált B. hogy jelentkeztek az előbb az újsághirdetésre is, és ma 6-kor jönnek szemrevételezni a kutyákat. Így már csak egy fog maradni. Gyanítom, hogy a sérves.

A leendő felsőzsolcai lakos:

Csak úgy...

Ez a kép nagyon bejön... hátha megtetszik a kutya másnak is, és esetleg hazavinné:

Az első kiválasztott

Szombaton leendő gazdik jöttek hozzánk, hogy kiválasszanak egy kiskutyát. Nehéz menet volt. Ugyebár adva van 9 ugra-bugráló bandita, egy anyakutya sikeresen bezárva a kennelbe, egy apakutya, akit próbáltam bezárni, de egyszerűen kiszökik (kirágták a dróthálót) és egy izgága pumi, aki olyan, mint a csík, tehát be sem lehet zárni. No és az elolvadt hó után a sártenger, hogy a banditák által gondosan elhelyezett "taposóaknákról" már ne is beszéljek. Remélem nem ijelsztettük el a leendő gazdikat. Banditák nélkül normális körülmények között, tiszta udvarban és házban élünk ám..... A lakásba továbbra sem merek behívni senkit sem....

A kiválasztott legényke:

Nagyon frankó helye lesz, nagy kert, gondos és szerető gazdik, no meg egy már meglévő kisméretű kutya is játszótársnak.

Mindennapok

Telnek a napok gyorsan, a kiskutyák nőnek, mint a gomba eső után. Most már a nappalokat kint töltik az udvaron, mert bent kezelhetetlenné vált a helyzet. Festetnünk amúgy is kellett volna, áldom az eszem, hogy tavaly év vége felé túl elfoglalt voltam ahhoz, hogy bevállaljak egy festést is. De most muszáj lesz. Sőt gondolkodom a csempézésen is, az előszoba és a konyha járólapja amúgy sem tetszett (nem mi választottuk, hanem az építtető), de legalábbis újrafugázni biztosan kell. Pedig pénteken fehérítős fogkefével végigsikáltam a fugákat, de nem sokáig maradtak fehérek. Szóval a 9 bandita leamortizálta a konyhát és az előszobát. Most nem fogok vendégeket hívni egy ideig az biztos. Egyébként nagyon leleményesek, olyan dolgokat találnak, amikről életemben nem gondoltam volna, hogy lehet vele játszani. Szétszedték a sziklakertet, volt egy madárijesztőnk is, ami a kukában végezte. A többi említésre sem érdemes.

Ha a kosarat hátratolja, akkor király helye van, és a többiek sem zaklatják:

Lehet nekem ellenállni?

Néha azért alszanak is:

Elfáradva

B. itthon van, így most sokkal könnyebb. Majd ő is fog írni ide biztosan.
A jó hír, hogy már 4 kiskutya elkelt. Mindegyik ismerősökhöz kerül, így nyugodt vagyok, hogy jó helyük lesz. Valamiért mégsem tudok örülni, hiányozni fognak, a csínytevéseik ellenére. Ma reggel is csak álltam és kapkodtam fel őket, ölelgettem mindegyiket. Tündériek.
Elfáradva:

Banditák

Amikor az előző bejegyzésemben azt írtam, hogy a "kölykök a konyhában alszanak", tévedtem. Hatalmasat. Kettő nem aludt. Én marha, nyitva hagytam a konyhaajtót, hogy a folyosóra is ki tudjanak jönni. Viszont bezártam a folyosóról nyiló összes több ajtót, hogy ne tudjanak máshova bemenni. Annak a szobának is becsuktam az ajtaját, ahol most ezt a postot írom. Viszont valahol porszem került a gépezetbe, mert nyilván a nappali ajtaját nem zártam be rendesen. Ez fatális hiba volt. Végzetes. Megyek megkeresem az ostorom...

Csak a pontosság kedvéért a földön az ágytakaró van, egy megrágott szobanövény és a nappaliba betett (hogy ne találják meg) egyszem csizmám. Ja, és két nagyon elégedett, boldog bandita.
Most megyek, romeltakarítok, fertőtlenítek. Éjjel két óra van, fáradt vagyok. Azt hiszem eljött az ideje, hogy meghirdessem:

BEARDED COLLIE JELLEGŰ KISKUTYÁK, OLTVA, FÉREGTELENÍTVE, INGYEN ELVIHETŐK.

Érdeklődni a kommentekbe lehet. Most lesznek a hétvégén 6 hetesek, Valentin napra ideális ajándék bárkinek. Gyermekszerető, vidám, kiegyensúlyozott, élénk és nagyon okos (ha már a nappali ajtót is ki tudja nyitni) kiskutyák. Legközelebb február 20-án kell oltatni őket.

Egyedül

B. tegnap elutazott, éjszaka vittem fel ferihegyre, hajnali egykor értem haza. Aludtam 4 órát és megkezdtem a hajnali műszakot egyedül. A kiskutyákat kiengedtem, feltakarítottam, elkészítettem a reggelijüket, kölyökonzervet keverek össze főtt rizzsel, vagy tarhonyával. A tarhonyát imádják. Eztuán még szoktak kapni kis vízzel hígított tejbe áztatva kölyök száraztápot. Azt is imádják. Mindent megesznek. Azt is amit nem kellene. Persze szopnak is még, de Böbe már nem fekszik le nekik, állva szoptat, és egyre kevesebbet. Menetközben a nagyoknak sütöttem pár kiló far-hátat. Ők azt imádják. Megvártam, míg kihül, szétporcióztam és némi - már ismert - logisztikai tudást bevetve, a nagyokat a ház háta mögött etettem, a kicsiket pedig elöl. Így nem tudnak egymás kajájába belemászni. Amíg ettek letusoltam, felöltöztem, a kicsiket beengedtem és elmentem dolgozni. Nap közben anyuék kijöttek, kiengedték a banditákat egy kicsit az udvarra, de mivel hideg volt és fújt a szél, ez nem aratott osztatlan sikert, így gyorsan visszajöttek a konyhába. Hat órakor hazaértem, gyors szoptatás, aztán szoptatós anyuka vacsoráztatása, romeltakarítás, fertőtlenítés. Most pedig leültem megcsinálni ezt a blogot. A kölykök a konyhában alszanak. Fáradt vagyok. És holnap kora délután megyek B-ért a reptérre, mert jön haza. Könyvelőként pedig a körmömre ég minden munka. Nem szeretem a februárt.
A reggeli ellátmány:

Kerti séta

Megkapták a parvo elleni oltást. Zokszó nélkül tűrték. Mi nem, mert flottakedvezménnyel is igen húzós volt az ára. De hát hű alattvalóként ez a dolgunk, nem?
Most, hogy kitavaszodott az idő egy kicsit, úgy döntöttünk megejtjük az első kertlátogatást. Hát nagyon bejött nekik. Mit ne mondjak nekünk is. Amíg kint voltak totál kifertőtlenítettem mindent a konyhában, ami ugyebár addig tartott, míg be nem jöttek. Szinte az egész napot kint töltötték. Kergették a nagyokat, azok pedig menekültek. Rozi nevű pumi kutyánkból előtört a terelő hajlam, egyfolytában terelgeti őket vissza a teraszra. Ezzel én nem értek egyet, mert így a melléktermékeket a teraszon potyogtatják, ahonnan nehezebb letakarítani. De nem tudtam a Rozinak megmagyarázni, hogy miért nem jó, amit csinál, továbbra is lelkesen terel. Lelke rajta. Mi már csak non-stop kiszolgáló személyzet vagyunk itthon, a banditák átvették a hatalmat, mi pedig megadtuk magunkat.

Rendszerváltás

Megváltoztattuk a rendszert, Böbe már csak akkor van bent ha szoptat. Ezt azután döntöttük el, amikor valamelyik délután hazaértem és a kölykök a kennelből kiszabadulva az anyjukat inzultálták a bezárt konyhaajtó mögött. Szerencsétlen sehova nem tudott menekülni. Úgy rohant ki a lakásból mikor kinyitottam az ajtót, hogy rám sem nézett. Én ilyen űzött tekintetű kutyát még nem láttam. Meg kellett állapítanunk, hogy 4 és fél hetesen kinőtték a járókát. Sajnos. El kellett távolítani. És itt kezdődött a pokol. Éjszakánként szabadon garázdálkodtak a konyhában. Én azt hittem alszanak. Tévedtem. Ekkor kapták a bandita nevet.
Pedig minden óvintézkedést megtettünk. Felkötöttük a függönyöket, elpakoltunk minden könnyen mozdítható tárgyat. Kivittük a székeket, nehogy megrágják a lábát. Ja, mert már fogaink is vannak. Viszont elkövettem egy nagy hibát. Egy kertből télire betelepített növényt ottfelejtettem a sarokban. Azóta is ostorozom magam. Nem gondoltam, hogy 9 kiskutya egy éjszaka leforgása alatt ezt képes művelni:

Elindultunk

Hát szóval elindultak, sőt leginkább beindultak, megy a birkózás, a játék ezerrel. B. és édesapám készített egy benti minikenelt, hogy ne legyenek láb alatt. Böbe nagyon ügyesen közlekedik rajta ki-be. Megtalálja azt a pontot, ahol a legalacsonyabb és átmászik rajta.
A kicsik egyre érdeklődöbbek, állandóan ki szeretnének jönni a "járókából". Felkapaszkodnak a szélére és olyan hisztit levágnak, hogy csak na. Ezért természetesen szinte állandóan a kezünkben van valamelyik. De hát ki tud haragudni rájuk?

Hozzátáplálás

Háromhetes korukban megkapták a féreghajtót, az állatorvos megvizsgálta őket és mindent rendben talált.
Megkezdtük a hozzátáplálást is, kapnak tápszerben elkevert zabkorpát. Nagyon ízlik nekik, mindössze az étkezési kultúrájukkal van még némi gond. Hiába magyarázom, hogy nem kell négy lábbal beleállni a tálba, rám se hederítenek. Kapnak kis forraltvízzel elkevert joghurtot is, az is nagyon bejön:

Ébredés

Kinyílt a szemük, hallanak és elindultak. Olyanok mint a kis részeg tengerészek, esnek-kelnek. Én pedig szerelmes vagyok mindegyikbe... Azt hiszem itt kezdődött a neheze.

Szoptatás

Ahogy telt az idő és nőttek a kutyák, egyre nehezebb volt Böbének egyszerre szoptatni őket. Ezért két csoportra osztottuk a kicsiket. Az egyik csoportban a kisebb súlyúak voltak, a másikban a"jóltápláltak". A 4 kisebb súlyút hosszabb ideig engedtük szopni és sűrűbben is kerültek cicre. Folyamatos elfoglaltságot jelentett a csere-bere, oroszlánrészét hétköznap - amíg mi a munkahelyünkön "pihentünk" - a szüleim végezték, hétvégén mi. Éjjelre pedig minden kutyát odatettünk a mamihoz, győzzön az erősebb felkiáltással. Az éppen pihenő bandát kosarakban tároltuk a radiátor előtt:

Logisztikai terv

Az első két hét viszonylag könnyen eltelt. Csatasorba állítottuk a szüleimet, ők az óvónénik, óvóbácsik napközben, míg mi dolgozunk. Este mikor hazaérünk Böbét kiengedjük, had szabaduljon egy kicsit "láncaitól". Mi pedig gyönyörködünk. A kicsik kúsznak másznak, még nincs nyitva a szemük, nem hallanak és írtó édesek. Mindegyikbe beleszerettem. Viszonylag rend van a konyhában, az oroszlánszagot leszámítva. Sokat szellőztetünk és ipari fogyasztóvá váltunk a fertőtlenítőszerek tekintetében. Böbe nagyon jó anyuka, lelkesen szoptat, nyalogat, rendezgeti a kölykeit. Némi feszültséget az okozott, hogy a kintrekedt két nagykutyánk kukkolt a teraszajtón keresztül, amit Böbe nem nézett jó szemmel, így azt kivülről elbarikádoztuk, de elkéstünk vele, addigra kíváncsiságukban szétszedték a szúnyoghálót.
Sokat gondolkodtunk azon, hogy hogyan mutassuk meg a kintieknek a kicsiket. Komplett logisztikai tervet kellett kidolgozni erre. A Böbét becsuktuk a fürdőszobába, a két nagyot beengedtük a dolgozószobába és rájuk zártuk az ajtót. Ez után a Böbét kiengedtük az udvarra, majd a nagyokat bevezettük a konyhába. Közben marha jókat röhögtünk magunkon. A két nagy mafla, szemben a még menni sem tudó kicsikkel, igen gyávának bizonyult. Nem mertek közel menni hozzájuk, a Bogyó (a kispapa) még a konyha küszöbét sem merte átlépni. Nem eröltettük, újabb logisztikai terv után kicseréltük az állatokat, mindenki a helyére került.

Csendélet:

A szülés

Szóval a szülés nem volt egyszerű.
Minden szakirodalom azt írja, hogy két kiskutya megszületése között nem telhet el egy óránál több. Nos, ez nem igaz. Ez az információ csak arra volt jó, hogy én teljesen kikészüljek, amikor az első kiskutya után egy órával még mindig nem jött a következő. Tipródtunk, hogy hívjuk-e az állatorvost (ekkor még csak délután 3 óra volt), vagy várjunk még. Két óra elteltével nem bírtam tovább kértem B-t, hogy telefonáljon. Felhívta a dokit, aki foglalt volt. Hál istennek, mert ahogy lerakta, már ki is bújt a következő bandita. Őt viszonylag gyorsan követte a harmadik.
Lévén könyvelő, pontosan dokumentáltam a nemüket és a születésük percre pontos idejét. Szakmai ártalom... Ültünk az asztalnál, én vezettem a "könyvelést" és szurkoltunk, együtt lihegtünk, együtt küzdöttünk a kismamával.
Este 10 óra körül lelassultak az események, egyre több idő telt el két kiskutya világrajövetele között. A 10 órakor született kutya után nagyon sokáig nem jött több. Mi egyre idegesebbek voltunk, éjfél körül már eluralkodott a pánik. Én a folyosón mászkáltam fel-alá, B. pedig próbált higgadt és nyugodt maradni, de nem nagyon sikerül neki sem. Hajnali egy órakor, hosszúnak tűnő vívódás után felhívtuk az állatorvost. Negyed 2-kor már ott volt, készen arra, hogy akár a konyhakövön hajtson végre császármetszést. Böbe (a kismama) első körben kapott némi oxytocint, amitől pillanatok alatt kibújt 2 kiskutya is egymás után. Megnyugodtunk, az állatorvos pedig elment, de felhívta a figyelmünk, hogy nem kell elhinni minden információt, amit a neten olvasunk. Átmeneti időre megnyugodtunk. Ám megint nagyon lelassultak a folyamatok. Volt, hogy 5 óra is eltelt két kiskutya születése között. Másnap délután, amikor már megint idegörlő várakozás után sem jött újabb bandita, újból kihívtuk a dokit. Újabb injekció, amitől megint gyorsabbá váltak a dolgok. Szülés közben próbáltuk kitalálni, hogy hány kiskutyánk lesz. Egyikünk sem nyert. A szaporulat minden várakozásunkat felülmúlta. A kilencedik kutya után hitetlenkedve néztük, hogy Böbének még mindig nagy a hasa, és tapintani is lehetett a benne lévő kutyákat. 48 óra alatt 12 kutya született. Ekkor már nem gondoltuk, hogy jöhet még újabb, Böbe is látszólag megnyugodott, és lévén este 7 óra, 2 napi ébrenlét után, étlen-szomjan beestünk az ágyba. Kismama pedig a szülőszobának kinevezett konyhában próbálta kipihenni a fáradalmait. Reggel, miután felébredtünk létszámellenőrzést tartottunk. Akkor még nem gondoltam hogy ez napi többszöri elfoglaltságunk lesz a következő hetekben. Ötször számoltuk meg őket, és le kellett vonnunk azt a következtetést, hogy bizony az éj leple alatt újabb kutya született. Így született Böbe nevű kutyánknak 13 kölyke. Apukájuk pedig minden kétséget kizáróan Bogyó nevű bearded collie fajtájú kutyánk. Miután négy kiskutya sajnos nem maradt meg, 9 kiskutya teszi szinessé az életünk.
Jelen pillanatban tehát 13 kutyával (9 kicsi és a három nagy), két macskával és egy teknősbékával osztjuk meg az életünk. Kiírtam a bejárati ajtóra, hogy ÁLLATKERT.
A szülés

Megszülettek

2009 január 2-án indult meg a szülés. Kemény menet volt, több, mint 48 órán át tartott. Ez alatt az idő alatt megjártuk a poklot és a mennyet is. Járt nálunk hajnali fél kettőkor az orvos is, az anyuka kapott némi oxytocint, mert nagyon lelassult a szülés. A pokol legmélyebb bugyraiban, az aggodalomtól teljesen kikészülve hol temettem a kutyát, hol pedig átkoztam a szintén a tulajdonunkat képező apakutyát. Nem ettünk, nem aludtunk, a két napja pácolt különleges csirkét a szülő mama kapta (megsütve természetesen). Azt mondta finom volt, bár eléggé ki volt merülve, de azért legyűrte.
13 kutyánk született, mind egyforma fekete-fehér pandamaci. A 13 kutyából kettő halva született, kettő pedig a szülést követő 24 órán belül elpusztult. Az egyik valószínűleg oxigénhiányos lehetett, mert sem szopóreflexe nem volt, sem mozogni nem tudott. Megsirattam mindet. Így maradtak kilencen. Kilenc ördögfióka, bandita, betyár, tündérmaci, angyalbögyörő (kinek mi tetszik). Személy szerint, így 5 és fél hét elteltével a banditák felé hajlok.

A kismama















A kispapa