Szürke

Magától mászott be a kosárba, és legalább fél órán keresztül ücsörgött benne.

Ez a cica tényleg egy angyal. Szerintem nem is testvérek. Két teljesen különböző személyiség. Nyugodt, kiegyensúlyozott, bár nem igazán bújós. Mellénk kucorodik ő is, de nem mászik ránk, nem ül a fejünk tetejére, nem rosszalkodik. Viszont gyönyörű. Játszani azért játszik persze, a lufikra ugrálást ő is nagyon szereti, meg bármit amit lehet pofozni. Például a Manót. Már ha az hagyná, de szegénykém nem igazán tud mit kezdeni velük, nem érti kik ezek és hogy kerültek ide. Ráadásul minden kaját pillanatokon belül felfalnak, ami Manó részéről tűrhetetlen, ezért aztán minden egyes etetés egy verseny. Ki tud egy egységnyi idő alatt több kaját eltüntetni...

Cirmos

Ki mondta hogy nehéz az élet????
Egyébként ez az angyali tekintet senkit se tévesszen meg, a beceneve Terrorista, nem véletlenül... Senki és semmi sincs biztonságban mellette. Bárhova felmászik, bármit megszerez. Tegnap egy közepes méretű ecsetet szerzett a sufniból, becipelte a nappaliba, majd játszott vele egy órán keresztül. A legkedvesebb szórakozása, hogy felmászik a puffra, majd egy denevérugrással bevetődik onnan a lufik közé, a felpattanó lufikat pedig egy jól irányzott jobb-egyenessel lecsapja.
Ma reggel megfürdött a B. által a konyhaasztalon felejtett olajoshal konzervben. Hal már nem volt benne csak olaj. Hogy hogyan jutott fel az asztal tetejére az rejtély. Ezután bevonult a nappaliba és rátelepedett B. hasára, aki csak pár perc után vette észre, hogy csöpög az olaj a macskából.
Betegesen vonzódik az elöltöltős mosógéphez, felkapaszkodik az ajtóra és ahogyan forog a dob, úgy forog a feje is. Két menet közt pedig pillanatok alatt be is mászik a nyitott ajtón. De szedtem már ki a hűtőből is...

40

Párom ma 40 éves. Várom, hogy hazaérjen...

Isten éltesse még nagyon-nagyon sokáig!!!

Árva cicák

Tegnap korán reggel a munkahelyem melletti bekötőút mellé egy dobozba kiraktak két kiscicát. Nem minősítem az ismeretlent, aki ezt tette, mert nincs elég trágár szókincsem hozzá. 10 méterre van a kamionforgalmáról és halálos baleseteiről elhíresült 43-as út.
És igen, hazahoztam őket. Nagyon édesek. Lakásban élhettek, mert az almot elsőre megtalálták és használják is. Nem csak arra, hanem játékra is, így nagyon résen kell lennem. Az egyiküknek megy a hasa, de egyébként egészségesnek tűnnek. Ma reggel kaptak féreghajtót, biztos, ami biztos. De nem látok gyanús jeleket. A héten megnézi őket az állatorvos is, aki szinte már családtag nálunk. Lehet, hogy a hasmenősnek kell valami antibiotikum. Manó is így kezdte anno, őt is az utcán találtam 3-4 hetes korában. Szép kis bélgyulladása volt, elvittem az ügyeletre, ahol a legnagyobb gond az volt, hogy a csontsovány 250 grammos macskának hogy is adják be izomba az injekciót. Ugyanis nem volt izma. Húsa se nagyon. Bezzeg most....
Nem igazán szeretném megtartani őket, három macska egy ekkora házban már azért nekem is sok. Szóval, ha valaki ilyen szép cicákra vágyna, ne habozzon!

Festés

Két hete végre lefestettük a terasztető fáit. Gyorsan haladt a munka, hála a szorgos kis festőpalántának:Előtte való nap ellátogattunk Budapestre az állatkertbe, este pedig megnéztük a Barbárokat a Katonában. Mindkettő szuper volt.
Gyerekkoromban jártam utoljára az állatkertben, az összes emlékem az volt róla, hogy az oroszlán egy kb. 15 négyzetméteres ketrecben sétált fel-alá, én meg túl közel álltam hozzá és lepisilt. Hazafele volt helyünk a metrón bőven...
Most meg csak ámultam és bámultam, nagyon szép az állatkert.
Ilyen madár márpedig nincs:

Mese

Mese a szegény kis könyvelőlányról, a kincstárnokról és a biokörtéről

Egyszer volt, hol nem volt, egy kis város melletti faluban élt egy könyvelőlány. Volt neki egy kedvenc főnöke, a kincstárnok. Szegény kis könyvelőlány nagyon kedvelte a kincstárnokot, csípte a humorát, magas szintű empátiáját, a rosszul titkolt érzékenységét, eszét és nem utolsó sorban erejét és üzleti érzékét. Szegény kis könyvelőlány életét és vérét is adná a kincstárnokért és annak cégeiért. Bármit megtesz, amire a kincstárnok kéri, mert tudja, hogy ő maga is bármikor számíthat rá, bármire megkérheti.
Szegény kis könyvelőlány hatalmas telkének legvégén áll egy gyönyörű körtefa, telis-tele finomabbnál finomabb biokörtével. A körtefa azért bio, mert szegény kis könyvelőlány annyit dolgozik, hogy nem ér rá olyan, holmi hasztalan dolgokkal foglalkozni, mint a permetezés. Ezért a körték között bizony van kukacos is, de a szegény kis könyvelőlány ezeknek is nagyon örül, mert mindegyik körte a sajátja, mindegyiknek a fejlődését, érését figyelemmel kísérte és szurkolt nekik, hogy szép nagyra és édesre nőjjenek, családtagjai, barátai és nem utolsó sorban a pálinkaivó ismerősei örömére. Mert szegény kis könyvelőlánynak nagy öröm az, ha másoknak örömet okozhat.
Történt egyszer, hogy a kincstárnok (akinek mindenről tudomása van) megkérte a szegény kis könyvelőlányt, hogy ugyan szedjen már neki másnapra egy kosár körtét, mert szívesen enne belőle. Nagy öröm volt ez szegény kis könyvelőlánynak, hogy valaki ennyire szeretné megkóstolni az ő körtéjét. A kincstárnok felhívta a figyelmét arra, hogy mindenféleképpen másnap délelőtt kell neki a körte, mert a kincstárnok már csak ilyen ember, mindent, mindjárt és azonnal szeret megkapni. Ebben nagyon hasonlít egy MKB nevű műintézményre, valamint az adóhivatalra. Szegény kis könyvelőlány természetesen megígérte, hogy másnap reggelre szállítja az árut a megbeszélt helyre, a kincstárnok tulajdonát képező irodába. Azonban aznap a sok munka, valamint némi kutyasétáltatás miatt már csak sötétedés után ért haza. Úgy gondolta, hogy a sötétben már nem áll neki körtét szedni, inkább másnap reggel felkel egy fél órával hamarabb, hogy eleget tegyen a kincstárnok óhajának és adott szavát is megtartsa. Fel is húzta az ébresztőóráját reggel fél hatra, remélve azt is, hogy mellette alvó szerelme nem fog túl sokat morogni és zsörtölődni a hajnali ébresztő miatt.
Reggel kegyetlen hangosan csörgött az óra és szegény kis könyvelőlány fejében megfordult a gondolat, hogy alszik tovább, nem foglalkozik a körtével és a kincstárnokkal, de aztán eszébe jutott, hogy ő mindig megtartja a szavát, meg félt attól, hogy a kincstárnok ki fogja gúnyolni a látszólagos feledékenységéért, ezért összeszorította a száját és felkelt a jó meleg ágyból. Meglepődve vette észre, hogy bizony reggel fél hatkor még sötét van. Mivel szegény kis könyvelőlány nem ismer lehetetlent, gondolta ezt is meg lehet oldani, ezért megkereste a biciklilámpáját, amit így körteszedéshez zseblámpaként tudott használni. Ezután beöltözött rendesen, mert az ablakon keresztül igen hűvösnek tűnt a hajnal. Felvette bundabugyiját, flanellnadrágját, a hálóingére ráhúzott egy pólót meg egy kapucnis vastag melegítőfelsőt. De bizony még így is majdnem megfagyott odakint. Először a létrát cipelte hátra a háztól 86 méterre található gyönyörű körtefához. Kicsit nehéz volt a művelet, mert a létrát két kézzel kellett fogni, így a zseblámpát először a feje tetejére a kapucni alá próbálta betenni, de onnan mindig kiesett, és mindahányszor lehajolt érte, oldalba vágta magát a létrával. Ezért aztán a zseblámpát a szájába vette és úgy cipelte tovább a létrát. Mikor ezzel végzett, visszament a 86 méterre található házhoz egy hatalmas nagy zacskóért. Azt már könnyebb volt a körtefa alá szállítania. Közben rezignáltan konstatálta, hogy nagy baromság volt a fehér szinű, strasszköves csini papucsában nekivágni a feladatnak, mert a zseblámpa csak kis területet fogott be, így nem minden kutyaszart vett észre a lába előtt. De hát életét és vérét ugyebár... Mikor ilyenformán minden összeállt a körteszedéshez, nekitámaszotta a létrát a fának és bátran felmászott rá. Nagyon ügyes volt, mert csak egyszer dölt el a létrával együtt és csak kicsit ütötte meg magát, és hatalmas szerencséjére a tenyérnyi kék-zöld folt a fenekén keletkezett, az meg a nagyérdemű számára ugyebár láthatatlan. Körteszedés közben is adódtak gondok a zseblámpával, bizony sokszor kellett szegény kis könyvelőlánynak le-föl másznia a létrán, hogy a leesett lámpát a fa koronájára illessze ismételten. Alig félig telt meg a zacskó, mikor is szegény kis könyvelőlány rájött arra, hogy bizony a csini fehér strasszköves (és most már kutyaszaros) papucsához nem ártott volna zoknit is húzni, mert a lábujjai olyanok, mint a jégcsapok. Lemászott hát a fáról és a földre ülve dörzsölte és lehelgette őket, hogy visszatérjen beléjük az élet. Miközben egyik lábfejét masszírozta, hagyta hogy a másikat a kutyái nyalogassák. Ezen a ponton képzelte el magát mások szemével és bizony az oldalára dőlt a röhögéstől. Elég sokáig tartott mire újra körteszedő állapotba került, viszont addigra már kezdett hajnalodni, így viszonylag romantikus fényben, de már zseblámpa nélkül tudta folytatni a munkát. Közben szegény kis könyvelőlány még arra is ügyelt, hogy szép egészséges körtéket szedjen, valamint esztétikai érzékét is megcsillogtatva igyekezett a körtéket egy kis ágdarabbal és pár szál levéllel leszedni, hogy egyenként is jól mutassanak majd a kincstárnok gyümölcsös kosarában (már ha van neki ilyesmi). Szegény kis könyvelőlányt még az sem zavarta, hogy két kutyája, Böbe (aki komondor) és Rozi (aki pumi), a fa alatt ugatták folyamatosan, mert elképzelni sem tudták, hogy ugyan mi a bánatot csinál a körtefa közepén hajnalok hajnalán.Szegény kis könyvelőlány legalább 15 kiló biokörtét szedett, hogy a kincstárnoknak örömet okozzon. A művelet befejezésekor döbbent rá, hogy ezt a 15 kilót neki most a 86 méterre lévő házhoz kell cipelnie. Na de a szegény kis könyvelőlány szerint nincs lehetetlen, csak tehetetlen ember, valamint mindent meg lehet oldani alapon nekilátott elcipelni a leszedett finom biokörtéket. Az út egyharmadánál megfordult a fejében, hogy ott hagyja a körtéket ebek harmincadjára és azt mondja a kincstárnoknak, hogy elfelejtette a dolgot, de hát szegény kis könyvelőlányt azért nem ilyen fából faragták. Az út felétől már csak arra volt képes, hogy maga után húzza a körtéket, amit a kutyák innentől fogva hátulról folyamatosan ugattak és böködtek az orrukkal. Szegény kis könyvelőlányt itt kapta el a második röhögőgörcs, valamint az is megfordult a fejében, hogy ő bizony nem normális. De már túl sokat dolgozott azért, hogy csak úgy veszni hagyja a dolgot. Nagy nehezen elérte a 86 méterre lévő házat, de ekkor még nem pihenhetett, hiszen a létrát is vissza kellett hoznia. Ez már mondhatni sima út volt, zseblámpa nem kellett, és csak kétszer botlott meg a létrával, igaz ezekből egyszer el is esett, de hál istennek nem tenyerelt bele a kezétől öt centire letelepedett nem túl kemény állagú kutyaszarba. Fel is jegyezte rögtön a fejébe, hogy majd figyelnie kell melyik kutyának megy a hasa. A házhoz visszaérve szegény kis könyvelőlány a teraszon kifújta egy kicsit magát, adott egy kis kekszet a kutyáknak, mert ők is megérdemelték, elvégre a fél falut sikerült felébreszteniük a hajnali ugatásukkal. A jól végzett munka örömére szegény kis könyvelőlány egy óráig áztatta magát forró vízben a kádban, miközben leltárba vette és lekönyvelte a habtestén keletkezett sérüléseket. Volt belőlük jócskán. Szegény kis könyvelőlányt csak az vígasztalta, hogy a kincstárnok mennyire fog örülni a finom biokörtéknek.
Az irodában ülve szegény kis könyvelőlány izgatottan várta, hogy a kincstárnok végre megérkezzen és birtokba vegye a gyönyörűséges körtéket. Azonban csak várta-várta, ám hiába, mert a kincstárnok nem jött és nem is telefonált. Szegény kis könyvelőlány nem merte felhívni a kincstárnokot, mert nem szerette volna zavarni temérdek elfoglaltságai között, és hát nem is nagyon szokott neki sikerülni máskor sem, mert vagy kicsörög a telefonja és nem veszi fel, vagy pedig - és ez a leggyakoribb - foglaltat jelez, mert a kincstárnok többet szokott telefonálni általában, mint egy nő. Így szegény kis könyvelőlány a kincstárnok ráutaló magatartását egyoldalú szerződésszegésként fogta fel, és a kemény munkával leszedett körte nagy részét felajánlotta a kollegáinak, akiknek már csorgott a nyáluk a gyönyörű gyümölcsök láttán. Szegény kis könyvelőlány, mivel telefonon nem tud kapcsolatot teremteni a kincstárnokkal, aki valószínűleg elfelejtette a körtéket, így úgy döntött megírja ezt a mesét és elküldi a kincstárnoknak okulásul, hogy amikor az élete folyamán bármikor is körtét eszik bármilyen formában, jusson eszébe szegény kis könyvelőlány, akinek mellesleg - apró célzásként - a fehér tulipán a kedvenc virága.

Offi! Balázs azt üzeni, ha nem jössz a körtékért, szétrugja a segged...

Vihar

Ha már odakint vihar volt, én meg nem tudtam mit kezdeni magammal, így sütöttem ezt-azt.
Kapros-túrós-paprikás pogácsa, még nyersen:

Egy fél sütőtököt pedig bedolgoztam néhány muffinba:

A végén még átmegyek gasztroblogba...

Vihar

Odakint vihar van. Dörög, villámlik, és szakad az eső. A lányok pedig ezt nem szeretik, ezért úgy döntöttek, bejönnek (értsd: Böbe lenyomja a mancsával a kilincset és besétál, Rozi pedig a Böbe lábai közt beszambázik). Nekem meg vajból van a szívem.

Rozi

Rozit pénteken az állatorvos gyógyultnak nyilvánította, azzal a kikötéssel, hogy egy hónap múlva még ránézne, ha addig nem lesz semmi baj. Nem lesz.
Újonnan megismert állatorvosunk is nagyon rendes ember, jól áll neki a giga méretű női válltáskám :-) Ő azt cipelte (nehezebb, mint a kutya), én meg a Rozit, aki nem hajlandó a saját lábán bemenni a rendelőbe. Volt nagy röhögés odabent, amikor így beállítottunk. Kifele is így jöttünk. Mondták, hogy ennyi kacarászás után legalább jól indul a napjuk.
Most csak mi voltuk a rendelőben, más páciens nem volt, így volt időnk beszélgetni is. Már tudom, hogy mire kell figyelnem bűzmirigyileg, mik a tünetek. Megjegyzem a legtipikusabb tünetet, a fenéken csúszkálást Rozi nem csinálta, ő csak vakarózott folyamatosan. Mi meg kezeltük Frontline-al, meg Kiltix-el, mert bolhára gyanakodtunk. Mindegy, meggyógyult és ez a lényeg.
Állatorvos után elmentünk egy barátnőmért, akivel kimentünk a ligetbe és sétáltunk közel két órát. Rozál eleinte behúzott farokkal jött a pórázon, de a vége felé már lazább volt, egy-két biciklisre rá is morgott. Azután elmentünk a barátnőm gyerkőceiért az óvodába, hazavittem őket, a ház előtt még egy kicsit játszottak Rozival. Búcsúzáskor a kislány még meg is puszilta a kutyát, annyira megszerette. Rozi bánatos szemeinek nem lehet ellenállni.
Aznap este a kutyát nem kellett ringatni, úgy aludt, a sok új élmény után, mint akit fejbe vágtak.

A nagybeteg borogatás közben (külön felhívnám a figyelmet a lábtartásra...):

Rozi

Az elmúlt egy év alatt tegnap először jöttem ki mosolyogva állatorvosi rendelőből...
Rozi jól van, a dió nagyságú kemény daganata tegnap már csak hüvelykujj-körömnyi félkemény göb volt. Vagyis nem daganat, hanem gyulladás, ami hála a gyógyszereknek, szépen alakul. Még 10 napig szednie kell, és újabb kontroll vár rá jövőhét pénteken.
Egyébként mintabeteg, a gyógyszert akár becsapás (májkrémgombóc) nélkül is hajlandó lenyelni, tudja, hogy reggel kapja, sorakozik is érte. Szemcseppeket is némán tűri, tartja a fejét hozzá. A legnagyobb kedvenc viszont a meleg borogatás, azt imádja. Gyógyszertári hűthető-melegíthető zselépárnát használunk hozzá. Ha meglátja, már teszi is le a fenekét és lelapított fülekkel, bánatos tekintettel, betegségének teljes tudatában, felemelt hátsó jobb lábbal ül rajta, az előírt negyedórán keresztül. Ez természetesen csak addig tart, míg ki nem megy az udvarra, ott elfelejti, hogy ő tulajdonképpen beteg...

Rozi

Tegnap az állatorvos elég hosszan kutakodott Rozi fenekében, majd elhangzott a következő mondat:
- Hát, lehet, hogy ez daganat....
Ennél a pontnál ájultam el.

Diónagyságú kemény gombóc van a bűzmirigye helyén. Kapott antibiotikumot injekcióban, meg fog is még szedni csütörtökig tablettában, borogatni kell a fenekét, és csütörtökön megnézi az orvos, hogy javult-e. Ha nem, akkor műtét. NEM AKAROM!

Rozi

Rozi beteg. Elegem van ebből az évből.....
Szerintem nincs nagy baja, úgy látom, hogy csak a bűzmirigye fakadt ki. Holnap délután visszük orvoshoz. Gondolom felnyitják, átmossák, fertőtlenítik, meg kap gyógyszert is. Ezekhez pedig nyilván el kell kábítani. Még jó, hogy csak 14 kiló, nem nehéz ölben vinni. Most nem a kedvenc dokinkhoz megyünk, nem értem el telefonon, így egy jól felszerelt rendelőt "próbálunk ki". Nem akarnék a hétvégének így nekimenni, hogy ne kapjon a kutya előtte kezelést. Még egyszer nem csinálom végig, azt amit a Gazsival végigéltünk augusztus első hétvégéjén, ügyeletes állatorvos nélkül... mert a kamara honlapján 2-án nem volt még fent az augusztusi beosztás...
Azóta már tudom, hogy ennek a kisállat ambulanciának ahova holnap megyünk, van egy telefonszáma, ahol ügyeleti időben a hangposta megmondja az éppen ügyeletes állatorvos nevét és elérhetőségét. Ha ezt hamarabb tudtam volna, Gazsi nem szenvedett volna 18 órán keresztül...
Szóval, ha valaki interneten keresgél, az aktuális csongrád megyei állatorvosi ügyeleti beosztást ezen a telefonszámon tudja meghallgatni: 62/543-855. Nem ügyeleti időben ugyanezen a számon a rendelőt lehet elérni.

Böbe

Helyhiány miatt egy relaxfotelt ki kellett telepíteni a nappaliból a teraszra. Tegnap este abban ücsörögtem odakint és olvastam. Böbe mellettem ült, félkézzel simogattam a fejét. Aztán úgy gondolta, ez neki kevés, és nemes egyszerűséggel beleült az ölembe. A 40 kilós komondor.

Gazsi

Olyan furcsa, hogy amikor otthon vagyok, akkor a szemem sarkából látom Gáspárt elsuhanni, vagy szoborként ülni a kedvenc helyein, de amikor odakapom a fejem rájövök, hogy vagy a Manó az, vagy egyáltalán senki sem... tulajdonképpen, ha egyszerűen besétálna a szobába és szokás szerint méltatlankodva nyávogna egyet, hogy hol vagyok, még meg sem lepődnék, max. rászólnék, hogy rossz vicc volt, és folytatnám amit éppen csinálok.... pedig tudom, hogy nincs már.

Gazsi

Gazsi cicánk tegnap, augusztus 2-án este fél nyolckor meghalt.
Nincs szó arra, amit most érzek....

Tetszik

Így, nyár közepén ilyeneket hallgatok, és nagyon tetszik....

Gazsi

Én nem tudom, hogy mit, de valami nagyon nagy szörnyűséges hibát követhettem el, mert nagyon büntetnek odafentről, szinte minden téren.
De hogy maradjak a saját bejáratú állatkertünknél, az én drága, gyönyörű 14 éves sziámi macskám beteg (volt?). Két hete kezdődött, feltűnt, hogy sokat alszik, keveset mozog, keveset eszik. Gondoltam ez már a korral jár, 90 évesen én sem fogok az ágy tetején ugrálni és nem valószínű, hogy ropogós tepertővel tömöm majd magam fogsor nélkül.
Az elmúlt 14 éveben ő végig a társam volt, akkor is amikor egyedül éltem,akkor is amikor menekültem egy kapcsolatból, és akkor is amikor boldog voltam egy másikban. Össze vagyunk nőve. Már az elején kialakult a napi rutinunk. Akkor kel fel az ágyból, amikor én is, legyen bármilyen napszak, akárhány óra. Kijön velem vécére (igen, együtt pisilunk), aztán jön utánam a konyhába, amíg én molyolok, addig ő megreggelizik. Ezután visszavonul a hálóba és alszik még egy pár órát. Két héttel ezelőtt, a reggeli kávéfőzésnél valami olyan fura volt, eltelt egy kis idő, mire rájöttem, hogy Gazsi nem jött ki velem, sőt budin sem volt. Visszamentem a hálóba, az ágyon aludt én meg fölé hajoltam, amitől borzasztóan megriadt és elkezdett zihálni. Ettől megijedtem, felkaptam és kirohantam vele B-hez a nappaliba, hogy nézze meg mi történt. Amikor megláttam, hogy B. is megijedt a macska állapotától, végképp bepánikoltam. Nyúltam a telefonért és hívtam azt a számot, amiről azt hittem, hogy jó pár évig nem kell majd hívnunk. Balázs doktor most is rendes volt, vittük azonnal a macskát, de legnagyobb rémületemre ő is bepánikolt. Szegény Gazsi olyan rossz állapotban volt, hogy azt mondta nem mer hozzányúlni, mert ott fog meghalni az asztalon. Röntgenről és egyéb kínzásokról szó sem lehet. A legmerészebb tette az volt, hogy odadugta a sztetoszkópot a macska oldalához, hogy legalább megpróbálja belőni a baj forrását. Nem sikerült. Annyi volt világos, hogy az egyik oldalon furák (vagy nincsenek - már nem emlékszem) a tüdőhangok. Még a lázát sem merte megmérni. Közben horror történeteket mesélt az érzékeny természetű sziámi macskákról. Gazsi pedig nagyon nemvolt jól. Minden egyes levegővétel hatalmas erőfeszítés volt neki, és spontánnak egyáltalán nem volt mondható, viszont felületesnek igen, mert csak a hasára lélegzett. A doki úgy döntött, hogy a lehetséges legvalószínűbb betegségekre kap egy-egy injekciót, aztán várunk... Kapott vízhajtót, mert hátha a szíve miatt vizesedett be a tüdeje. Kapott egy 2 hetes hatóanyagú antibiotikumot, hátha tüdőgyulladás, valamint kapott még egy injekciót, ami tüdőrákos állatoknak szoktak adni, légzéskönnyítőként. Ezt az utolsó lehetőséget én kizártam az agyamból. Nem történhet meg mégegyszer.
Hazavittük, és alig egy óra múlva már látványosan jobban volt. Ekkor kezdett el hatni a vízhajtó. Szegénykém félóránként járkált ki az alomra. Én meg utána takarítani. Éjjelnem aludtam semennyit sem, végig a macska légzését figyeltem, ami tökéletes nem volt, de talán mintha nagyobb felületen lélegzett volna. Úgy beszéltük meg az orvossal, hogy dél körül felhívom, hogy hogy van, és megbeszéljük a továbbiakat is. Mivel sanszos volt,hogy a vízhajtótól lett jobban, így jóanyám gyógyszerei közül kerestünk neki vízhajtót (nem én, hanem az orvos) és azt kapott reggel és este is. A kúra hatott, egyre jobban érzi magát, kicsit lóg a bőr rajta, mert kihajtottunk minden vizet belőle, de már annyira jó állapotban van, hogy megkockáztattuk a röntgent,amitől viszont nem lettünk okosabbak. Sajnos nem látszik rajta a szíve, így nem tudjuk az milyen állapotban van. A röntgenen van egy fura ék alakú folt,ami lehet mellhártyagyulladás, de tüdőlebeny gyulladás is. Azt viszont talán kijelenthetjük, hogy nem daganat. Bár a Bogyó után én óvatos maradok.
Tegnap már annyira jól volt, hogy elkapott egy verebet a lakásban, amelyik a kazánon keresztül szökött be. Szegény Vili (a veréb) nem sokáig élt, az én vad harcos sziámi macskám (aki egyébként éjjel folyamatosan dorombol a fejem mellett) egy harapással elintézte... sőt még a Manót is elkergette a zsákmánytól, pedig ilyen még nem volt, számára a Manó nem létezik, max gőgös lenézéssel képes szemlélni ezt a macskának látszó tárgyat, aki nem ér fel az ő magasabb köreihez.
Szóval most jól van, sokat eszik, elkezdett tejet inni, 14 évig meg se szagolta, most meg egy decit is képes meginni belőle (gondolom kell a csontjainak a kálcium, meg a folyadék a szervezetének), kicsit soványka még, de alakul. Reméljük nem lesz rosszabb, és marad még egy pár évet velünk. A vízhajtót továbbra is szedi, aminek ő már az elejétől fogva, én pedig mostanában nem örülök, mert látványosan megnőtt a macskaalom fogyasztásunk.
De legalább jól van, olyan virgonc lett, mint 5 éves korában volt, játszik, ugrál, bohóckodik, úgyhogy erős a gyanúm, hogy nem akut probléma volt ez, és nem is én okoztam neki egy hátsófalit, mikor fölé hajoltam, hanem valami, ami régebbről alakult ki, olyan lassan, hogy nem is tűnt fel.

Poppy/Nyünyő

Újabb képeket kaptunk Poppyról. Nagyon hasonlít az apukájára, ő is ugyanolyan gyönyörű.

Állatorvosunk

Állatorvosunk Dr. Gaál Balázs (aki a legnagyszerűbb orvos a világon és akit csak ajánlani tudok mindenkinek) most érkezett levele:

Kedves Mónika !

Nagyon együttérzek és végtelenül sajnálom. Az élet nagy igazságtalansága, hogy egy ilyen fiatal, ilyen szeretetben és gondoskodásban élő kutya miért kap ilyen rövid lehetőséget és végzi ilyen szörnyű módon.
Többet kapott szeretetből a Bogyó kutya, mint nagyon sok ember kap az életben, és megindító az a sok áldozat, amit a gyógyulása érdekében tettek.
Nehéz lett volna a nagy műtéte után kijelenteni, hogy nincs remény, a szövettani eredmény alapján azonban felmerült, hogy valami nagyon brutális dologról van szó.
Csak azt tudom remélni, hogy a sok kínzás ellenére, az utolsó néhány napot leszámítva, fájdalommentes és boldog volt az élete.

Szeretettel gondolunk rá a madarakkal és cipőkkel teli Örök Vadászmezőkön !

Nagyon jól esnek a szavai. Az akaratlanul is felmerülő lelkiismeretfurdalásunkat, hogy megtettünk-e minden Bogyóért, enyhíti.

Bogyi

Bogyi kutyánk június 4-én este fél 8-kor örökre elaludt.
A kronólógia:
Valamikor tavaly év végén észleltük, hogy Bogyi véreset pisil. Kihívtuk az állatorvost, akitől kapott féreghajtót (hátha veseféreg) és antibiotikumot (hátha húgyúti gyulladás). Két gyógyszerkúra után a probléma megszűnt, megnyugodtunk. Közben megszülettek a kölykei, el voltunk foglalva, de Bogyó egészségesnek tűnt. Március végén, április elején újra jelentkezett a véres vizelet, újabb antibiotikum kúrát kapott, de ez akkor már nem használt. Az "itthoni" állatorvosunk javasolta, hogy keressük másik orvost, neki a további vizsgálatokhoz hiányoznak az eszközei. Ekkor már Bogyi igen sovány volt, de érdekes módon azért a hasa kerekedett szépen. Ekkor kerestük fel régi állatorvosunkat, aki már az első fizikai vizsgálatnál jelezte, hogy itt nagyobb gondok vannak, aztán egy hasi röntgen után kiderült, hogy egy hihetetlenül nagy "valami" van a hasüregében. Azonnali műtétet javasolt, amit másnap el is végzett. A műtét közben jelezte, hogy úgy látszik a veséjével van gond, az nőtt meg valami extrém módon gyermekfej nagyságúra. Azt is mondta, hogy annyira le van tapadva, hogy nem biztos, hogy ki tudja venni. Nehéz döntés előtt álltunk, de úgy döntöttünk közösen, hogy próbálja meg a lehetetlent, mert gyakorlatilag (mivel a kutya mélyaltatásban van) mindegy, hogy most elaltatja, vagy esetleg vakon "tapogatózva" a daganat alatt, véletlenül megsért egy verőeret és elvérzik a kutya. Így legalább kap egy esélyt. Majd 5 órás műtét alatt, véleményem szerint orvosi bravúrral, de kioperálták az óriásira nőtt veséjét. A műtét után Bogyi már másnap nagyon jól volt, evett, ivott és gyönyörűeket pisilt, rohant volna ki játszani, de még egy pár napig nem nagyon engedtük neki. Pár nap elteltével (mikor már kezdtem megnyugodni) újból jelentkezett a véres vizelet, de most már nehézvizeléssel is társult. Tanácstalanok voltuk, vártuk a szövettani eredményt. Ami - miután megjött - sokkoló volt. Papilláris típusú vesecarcinoma, ami nagyon agresszívnak tűnik. Onkológiai kivizsgálást javasoltak, de ezt csak Budapesten tudjuk kivitelezni. Időközben Bogyi egyre nehezebben pisilt, de aktív volt, jókedvű, és hízott is három kilót (köszönhetően a sok sült csirkemellnek, és húsos szalonnának). Az erőlködő pisilés miatt elvittük ultrahangra az állatorovosunk által javasolt szakemberhez, aki újabb daganatot talált, immár a hólyagjában. Rögtön vett szövettani mintát is.
Ez a vizsgálat viszont nem rákot diagnosztizált, hanem jóindulatú szövetszaporulatot, amitől megnyugodtunk kissé. Közben az ultrahang során kiderült, hogy a megmaradt veséje morfológiailag nincs tökéletesen rendben, de a vesefunkciós vizsgálat nem mutatott ki rendellenességet, vagyis az egyszem veséje jól működött. Tanácstalanok voltunk, kértük az orvost, hogy kérjen nekünk időpontot Budapestre izotópos vizsgálatra, ami minden áttétet kimutat. Ám ezalatt az addig (a soványságot leszámítva) jó állapotban és jó hangulatban lévő Bogyi hirtelen, egyik napról a másikra rosszabbul lett. Múlthéten vasárnap már nem akart enni, hétfőn egyszer hányt és levertnek tűnt. Kapott Calopetet, és inni azért ivott. Közben rákgyógyszerekkel is kezeltük (Culevit), valamint Vetri DMG-t kapott immunerősítő gyanánt. Tegnap viszont, már felállni sem nagyon akart. Ezért döntöttünk úgy, hogy nem várunk az izotópos vizsálatra, hanem kérjük az állatorvost, hogy azonnal nyissa fel, mert a jelek szerint a hólyajában lévő jóindulatú daganattól van rosszul.

Az, hogy a műtétből már ne ébredjen fel, a mi döntésünk volt, és nagyon remélem, hogy Bogyi is így gondolta jónak. Érdekes módon, attól függetlenül, hogy a vesefunkciós vizsgálata jó lett és a második tumor (hólyag) szövettani lelete negatív lett, nem igazán volt ép belső szerve, gyakorlatilag mindegyik nagyon durván áttétes volt. A hasürege tele volt vérrel, ettől volt az utolsó 2-3 napban olyan anémiás. Azt mondta az orvos, ilyet még nem látott, még a belei is rákosak voltak, annyi apró kis daganat volt benne, hogy megszámolni gyakorlatilag lehetetlen lett volna, mintha apró gyöngyfüzérekkel szórták volna tele mindenét. Az orvos úgy fogalmazott, hogy mintha felrobbant volna benne valami. Azért megdöbbentő az egész, mert az első műtétnél, amikor a veséjét kivették, akkor teljesen rendben volt belülről. Ez a rengeteg áttét egy hónap alatt alakult ki benne, vagyis valami hihetetlenül agresszív daganat volt ez. Nagyon hálás vagyok mindkét orvosának (Dr. Gaál Balázs és Dr. Szőke István), mert mindet megtettek, már az első műtét is a lehetetlen kategóriába tartozott, mégis sikerült megcsinálni. Többször is előfordult, hogy rendelési időn kívül, késő estébe nyúlóan (ahogy tegnap is) foglalkoztak vele és velünk is. Ezért kaptunk még 4 hetet, amit együtt tölthettünk, együtt aludtunk, simogattuk, játszottunk, boldog volt nagyon. Végül is az utolsó két nap volt az, amikor már azt láttam, hogy ő már feladta, és el szeretne menni. Ezért döntöttünk úgy, hogy a tegnap esti műtétből már ne ébredjen fel.
Éjszaka temettük el a körtefa alá, én zokogva, B. könnyezve, apukám pedig minket vigasztalva.
Nagyon remélem, hogy az örök vadászmezőkön rengeteg cipő, madár és labda van (feltétlenül ebben a sorrendben), amit kergethet(madár és labda) és pakolászhat (cipők) egyik helyről a másikra, különböző, kutyalogikával felépített csoportokat képezve.
Borzasztóan fáj és hihetetlenül hiányzik...

Bogyó

Bogyó kórszövettani lelete:

Makroszkópos

lelet

2 darab egyenként 3x1,5 cm átmér j , szabálytalan alakú, részben

zsírszövetnek-köt szövetnek imponáló, valamint 1,5 cm átmér j

köt szövetes tokkal határolt, metszéslapján vörösbarna szín szövetrészlet.

Hematoxilin-

eosin festés

Mindkét mintarészletben azonos elváltozások láthatók.

Nyirokcsomóra utaló szöveti szerkezet a mintákban nem figyelhet meg.

A kimetszésben ép sebészi széllel nem rendelkez tubulopapillaris jelleg

hámszövet sarjadzás látható. A hámsejtek viszonylag kismérték

pleiomorphiát mutatnak, mitoticus aktivitásuk magas. Az osztódó alakok

száma 25/10 nagy nagyítású látótér. A hámsejtek keskeny köt szövetes

alapon sarjadzanak általában egy sejtsorban. Adott metszési síkokban

érbetörés nem látható. Egyes kitágult üregekben vörösvértestek, illetve

levált hámsejtek felhalmozódása látható. A daganatsejtek környékén

fibroplasia jelei, valamint a stromában diffúz enyhe fokú gyulladásos sejtes

besz r dés látható. A mintában több helyen kiterjedt elhalások is

megfigyelhet k.

Diagnózis

Papillaris típusú vesecarcinoma

Megjegyzés

Malignus, általában rossz kórjóslatú tumor.

Bogyó

Bogyó kutyánk beteg. Úgy tűnik nagyon. Aggódom...

Renoválás

Ugyan a hálóval kezdtem a leírást, de az volt a legkisebb falat. Nagyon utáltam a felfordulást, de az eredmény megérte. Anyuék (minden bajuk ellenére) nagyon sokat segítettek, és ideutazott B. anyukája is, ő felügyelte napközben a munkásokat, mert nem tudtunk kivenni szabadságot. Kellett egy jó két és fél hét mire helyreállt a rend, és még most is van egy-két dolog ami hiányzik még, de mivel ilyen jó idő van, inkább a kertben tevékenykedünk.
Kaptam sms-t, hogy megérkezett a várva várt fotelünk is, jövőhéten az is bekerül a helyére, ha minden jól megy.

A felújítás képei:


Ez pedig már a kész nappali új tapétája, a kedvenc virágommal és az új ülőgarnitúra csücskével:

Renoválás (háló)

Nagyjából kész a lakásfelújítás. Jól belelendültünk, sok mindent kicseréltünk, felújítottunk. Új lett a hálószoba, ez korábban keleti stílusú piros-fekete-narancs szín összeállítású volt, de valahogy soha nem éreztem jól magam benne. Gondoltunk egy merészet és most egyszerű zöld-fehér-natúr lett. A falra felkerült egy poszter, amin szőlőlevelek vannak, az ágytakaró zöld-natúr csíkos lett. Az eddigi piros-narancs gyöngyös csillár helyett pedig kaptam születésnapomra egy kristálycsillárt. Annyira ronda és giccses, hogy már szép. Hátra van még az Ikeás fekete polcok cseréje ugyanolyan fehérre, illetve hétvégén szeretnék valami ideillő függönyt is venni. Szerintem szép lett, vagy lesz, amikor kész lesz teljesen. Majd teszek fel képet róla.
Ez a szoba nem a kutyák miatt lett felújítva, hanem csak azért mert megérdemlem :-))

Visszajelzés Poppy (Nyünyőke)

Újabb képeket kaptunk Poppyról. Csak ámulok és bámulok, hogy mekkorát nőtt. No, meg hogy milyen jó helye van. Gazdái szerint igazi hedonista, akit csak alvás közben lehet fényképezni, az udvaron szaladgálás közben képtelenség. Gyönyörű kutya, ugye?

Renoválás

Az elmúlt héten csempét válogattunk, meg szobafestőkkel tárgyaltunk, árajánlatokat kértünk. Sikerült mindent kiválasztani (csempét, tapétát, szobafestőt, kőművest), így szombaton a kőművessel indul a móka. A bejárati ajtó köré belülre szeretnénk csempét rakatni az eddigi sima fehér festés helyett. Illetve kívülre is a ház falára a kis teraszra, mert az nagyon le tud koszolódni és a vakolatot tisztítani szinte lehetetlen. A csempét talán könnyebb lesz pucolni. A járólapot is kicseréltetjük a bejárati ajtó előtt, mert nem értettem, hogy az előző tulaj, hogy tudott oda fehér járólapot rakni. Ha felsíkálom 5 perc múlva már ugyanilyen koszos és a kutyák sem kellettek hozzá.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ezt a részt nemcsak a kiskutyák amortizálták, hanem mi is, mert ha nagy cuccot cipeltünk be, akkor mindig kopott le egy kicsi a fal éléről, meg a festést is tönkrevágtuk így. Ehhez jöttek még a kis tappancsok, akik igen erőszakosan jelezték, ha ki akartak menni. Szóval borzasztóan néz ki most az egész, de szombattól már alakulni fog.
A festők hétfőn jönnek ők a konyha és az előszoba mellett (ha már úgyis itt lesznek) a hálót és a nappalit is festik, sőt tapétát is választottam a nappaliba az egyik falra, a hálóba pedig vettem egy gyönyörű egészfalas posztert. És ha már lúd, akkor legyen kövér vettünk egy új ülőgarnitúrát is, meg egy hatalmas fotelt külön. B. ez utóbbit már nagyon várja, tervezgeti, hogy abban fog olvasni minden este. Megjegyzem aludni is lehet benne. És én is várom, meg azt is hogy végre helyreálljon a rend.

Visszajelzés Poppy (Nyünyőke)

Kaptunk képeket Nyünyőkéről is (bocs, de nekem már csak Nyünyő marad...), akit hercegnőnek is neveznek új gazdái, és igen jó dolga van. Fejedelmien trónol a gazdái ágya közepén, vagy épp a kanapén alszik, de ha úgy tartja kedve a szőnyegen is beveri a szunyát:Megnyugtatásomra azt is megtudtuk, hogy megkapta az oltásait és kapott még egy chip-et is a nyakába, minden eshetőségre felkészülve. Köszönöm a gazdiknak.

Az állatkert

Ahogyan azt az első bejegyzéseim valamelyikében említettem elég sok állatunk van: 3 kutya, 2 szobacica és egy teknsőbéka.
A kutyák:
Böbe, aki komondor
Bogyó, aki bearded collie
Rozi, aki pumi

A cicák:
Gazsi, aki sziámi
Manó, aki házi cirmos

A béka pedig Béla névre hallgat.

Mindegyik állatnak külön története van, van akit találtunk, van olyan akit ajándékba kaptunk és van olyan közöttük, akit vásároltunk.

A legidősebb közöttük Gazsi, aki immáron 13 éves öregúr. Rigolyás és enyhén szereptévesztésben van, mert azt gondolja, hogy ez az ő háza, mi pedig csak a személyzet és a játszótárs szerepét töltjük be. A neve azért Gazsi, mert olyan kis füstösképű volt picinek.
Nemrégen kaptunk édesanyámtól egy új tollseprűt, amit azonban nem igazán tudunk használni, mert ahogy kézbeveszem dühödt fújás és morgás jelenik meg. Féltékeny a drága, hogy hova viszem, mire akarom használni az új szerelmét:

Epilógus

Szóval szeretnék majd írni valamiféle összegzést valamelyik nap, most csak azokat írom le amik hirtelen eszembe jutnak:
- nem tudom, hogy mondtam-e mindenkinek, hogy a kiskutyákat (a nagyokat is) háztartási keksszel apportiroztuk, ezzel tanítottuk őket arra, hogy ha elmegyünk akkor menjenek fel a teraszra, hogy nehogy véletlenül rájuk lépjünk. Így tanulták meg a nagyok is, ez nálunk bevált nagyon, és legfőképp olcsóbb, mint bármilyen kutyáknak készült csemege. Így a kiskutyák is nagyon szeretik, lehet nekik adni nyugodtan.
- nagyon szépen kérek mindenkit, akik elvitték a kiskutyákat, hogy a hátralévő pár védőoltásról ne feledkezzenek meg. Az első kutyánk még a szüleimnél parvoban halt meg (tudtalan elsőkutyás gazdiként fogalmunk sem volt arról, hogy a kutyáknak is kell védőoltás), nagyon csúnya kutyabetegségek ezek, előzzék meg őket a védőoltással.
- ugyanilyen fontos a rendszeres féreghajtás is (ha ajánlhatom a Milbemax nevű tablettát, mely a legszélesebb spektrumú a gyógyszerpiacon), főleg ott, ahol gyermekek is vannak. Ez egyébként és a veszettség elleni oltás kötelező is a kutyáknak, ha bármi gond van, a tisztiorvos kérheti az oltási könyvet.
- egyetlenegy gazdit sem szeretnénk zaklatni vagy telefonon hivogatni, tudom, hogy mindegyik kutya jó helyen van, de szivesen fogadunk minden visszajelzést és fényképet is a későbbiekben. Mivel ezt a blogot nem szeretném kitörölni, ha kapunk képeket majd felteszem ide őket. De továbbra is szeretném folytatni az írását, ha nem is ilyen rendszerességgel, de a saját "állatkertünkről" is teszek majd ide fotókat fel.

Köszönöm minden új gazdinak, hogy felvállalták a felelősséget egy kiskutyáért, hogy gondos gazdák lesznek és hogy szeretni fogják őket legalább annyira, mint mi szerettük őket.

-9 (Filantróp)

Szombaton délután az utolsó kiskutyát is elvitték. Az ő munkaneve Filantróp volt, mert nagyon emberbarát, folyamatosan mellettem volt, akárhova mentem, akármit csináltam, csak ült a lábam mellett és nézett fel rám.
Az újsághirdetésre jelentkeztek az új gazdik, és úgy is kellett nekik a kiskutyus, hogy köldöksérve van. Ennek nagyon örültem, mert kevés ember fogadott volna be egy ilyen kiskutyát, akire tudvalévő, hogy műtét vár. B. beszélt velük telefonon, én semmit nem tudtam róluk, csak annyit, hogy kertes házba megy a kutya. Szombaton 18 óra után érkeztek meg, egy házaspár és egy roppant csinos kamasz nagylány. Nagyon örültek a kutyának és megtudtuk azt is, hogy nem messze tőlünk Kiskundorozsmára viszik.
Bevallom ez az utolsó elválás viselt meg a leginkább, ezt a kutyát még B. is megkönnyezte, csak álltunk az előszobában miután elvitték és nosztalgiáztunk. Nem cserélném fel az elmúlt 8 hetet semmivel sem, de érzelmileg nagyon megterhelő volt. Lehet, hogy hülyén hangzik, de mintha a gyerekeimet vitték volna el.
Az utolsónak elvitt kiskutya:

Visszajelzés (Kisfekete)

Kaptunk visszajelzést és képeket a felsőzsolcai kiskutyáról is. Mivel engedélyt is kaptam rá, nagy örömmel teszem közzé:
"A kiskutya aki nálunk a Percy nevet kapta,szerintem jól érzi magát,mivel a feleségem nem engedi,hogy kint aludjon a hidegben, így egyenlőre bent van,a lakás egy részét használhatja,és sűrűn jár ki a kertbe,ahol pisil,kakil,és eszik,na és játszik is.

Az első éjszaka kicsit rázós volt,mert hajnali 2 körül felkelt,sírt,és csak az ágy mellett aludt tovább.A második nap már ok volt,a konyhában aludt végig,megvárta míg felkelünk magunktól és csak utána aktivizálta magát,mert az idő múlásával egyre jobban feloldódik és elevenebb."

-8 (kisfekete)

Február 27-én elvittük az utolsó kisfiút Felsőzsolcára. Megpróbáltunk korán idnulni, de ez nekünk eddig még soha sem sikerült, így 10 óra környékén fordultunk rá az M5-ös autópályára. Az út ismét eseménytelenül telt, a kiskutya végigaludta az egészet. Könnyen odataláltunk Felsőzsolcára az új otthonába, ahol egy nagyon kedves fiatalember fogadott minket. Nagyon boldog vagyok, mert ennek a kiskutyának is nagyon jó otthona és gazdái lesznek. Gyermekek is vannak, egy 5 éves és egy 10 hónapos baba. A kiskutya rögtön birtokba vette a kertet, a hosszú út után azonnal meg is "jelölte".
Be kell, hogy valljam, hogy nagyon nehezen ment az elválás, de rögtön megnyugodtam, amikor láttam, hogy felkapaszkodik az új gazdi karjába és megnyalja az állát. Szerintem ő is tudta, hogy nagyon jó helyre került.
Most is kívánok az új gazdiknak és a kiskutyának hosszú, boldog együtt töltött életet és sok vidámságot, egészséget.
Kisfekete:
Miután eljöttünk Felsőzsolcáról tettünk egy rövid autós túrát a környéken. Betértünk Bükkszentkeresztre, ahol gyermekkoromban nyaraltam már a szüleimmel. Nagyon szép volt a behavazott falu. Megálltunk Felsőtárkányban, ahol megnéztük a Szikla Forrást és a bányatavat. Majd elmentünk Szilvásváradra, ahol fel szerettünk volna menni a kilátóba, de mivel már délután fél 5 volt, és a túra kb 90 perc oda vissza, így letettünk róla, nem szerettem volna eltévedni a sötétben. Így csak egy "kicsit" másztuk meg a hegyet. Csináltunk sok fényképet, és jót mozogtunk is, nagyon ránkfért már. El is határoztuk, hogy nyáron a Bükkbe megyünk majd nyaralni.

Visszajelzés (Nyünyőke)

E-mailt kaptunk Nyünyőke új gazdáitól, hogy hogyan telt a hosszú út az új otthonába. Én nem tudnám ilyen jól megfogalmazni, így (remélem nem haragszanak meg) inkább bemásolom egy részletét ide:
"Útközben nagyon jól viselkedett, eltekintve attól a parányi malőrtől, hogy a gyomra egész tartalmát diszkréten, bár nagyon határozottan a a gyönyörű pashminámra űrítette. Tudom az én hibám, mondtad, hogy játszósba jöjjünk.. J Kétszeri nagymosás után sikerült eltüntetni a foltokat, de side-effekt-ként zokni méretűre zsugorodott a kendőm, úgyhogy most ez lett a picúr kedvenc játéka, lelkesen hurcolássza mindenfelé. Rendes gazdikként igyekeztünk felkészülni az új jövevény érkezésére, vettünk neki mindenféle játékot, gyönyörű párnázott fekhelyet, mondanom sem kell, hogy tökéletesen ignorálja mindegyiket, kedvenc játéka a fentebb már emlegetett sál, illetve a férjem cipője, kedvenc fekhelye meg teljesen mindegy csak mellettünk legyen. Megjegyezném továbbá, hogy nemcsak gyönyörű, hanem igazi kis zseni, vettünk neki szoktatós pelenkát, és minden rávezetés nélkül rápisilt. Bár a teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy utána a pisis pelenkát végighurcolta az egész lakáson, de amikor majd pár év múlva, a kölyökévein fogunk nosztalgiázni, erre e részletre nyomok egy delete-t a memóriámban:) Az első éjjel egy kicsit sem sírt, bár nyafizott egy kicsit, látszott, hogy nem találja a helyét, de a második éjszakát már szépen átaludta. Az étvágya viszont kifogástalan."

Nyünyőke (vagy Poppy) végül is Piliscsabára került. Nem tudom honnan szedtem a Jászberényt. De végülis mindegy, mert ilyen jó helye nem lehetne máshol. Köszönöm az új gazdiknak a levelet.
Ez is nyünyőke (Poppy) volt:

-7

Az elmúlt egy hetünk is igen sűrű volt. Gazdára talált minden kutyus, és elmondhatom, hogy mindegyikük igen jó helyre került.
Múlthéten szerdán reggel meglátogatott minket az állatorvos, a nálunk maradt 3 kiskutya megkapta a soron következő oltását, és megvizsgálta a sérves kislányt is. Minden rendben volt, igaz a sérve már kissé letapadt, így mindenféleképpen műteni kell majd.
Ezen a napon új otthonába költözött a "nagyfeketefoltos" munkanevű kisfiú is. Munkatársam testvéréékhez került Makóra. Délután vittem el a kolleganőmmel, az utat nagyon jól viselte, igaz a számára kerített doboz egy kicsit kicsinek bizonyult, de semmi probléma nem volt. Az új otthonában három tündéri kisgyerek (két gyönyörű kislány és egy huncut kisfiú) várta már őt nagyon. Úgy gondolom, hogy ennél jobb helyre nem iskerülhetett volna, nagyon meghatott, ahogyan az anyuka hozzányúlt a kutyushoz, olyan gyengéden és finoman simogatta, hogy rögtön megnyugodtam, király helye lesz.
Másnap reggel kolleganőm mesélte, hogy igaz, hogy picit sírt az éjjel, de minden rendben volt. Egy kis riadalmat az okozott, hogy leszökött a teraszról és a mozgásérzékelő előtt tett néhány kört, aminek igen hangos vijjogás volt az ereménye. Gyanítom, hogy lesznek még csínytevései.
A "keresztségben" a Pamacs nevet kapta.
Sok boldogságot kívánok hozzá az egész családnak, legyenek nagyon boldogok vele együtt.

Egy kislány keresi gazdiját

Szóval a hétvége a nagy kutyaosztogatás jegyében telt. Már csak hárman maradtak (2 fiú, 1 lány), de közülük is kettőnek már van gazdája. Az egyik kisfiú Makóra megy a kolleganőm rokonaihoz, csak most már megvárjuk vele, míg az állatorvos holnap vagy holnapután reggel beadja nekik a soron következő oltásukat. A másik kisfiú Felsőzsolcára fog menni Miskolc fölé. Őt, ha minden jól megy, és a leendő gazdiknak is jó, akkor pénteken fogjuk elvinni és összekötjük az utat egy kellemes kirándulással. Olyat úgyis már nagyon régen tettünk, és ránk is fér nagyon.
Egy kislány maradt már csak, ő még aktivan keresi leendő gazdijait. Írtam már azt hiszem, hogy neki van egy kis köldöksérve, de egyelőre nem okoz problémát a dolog, és ha nem nő neki, akkor ráér majd az ivartalanítással együtt megműteni.
A gazdit kereső kislány:

-4, -5, -6

Szombaton reggel Győrbe mentünk, egy szomorú kötelességünknek tettünk eleget, és ha már így alakult, elvittünk három kislányt az új gazdijuknak. Egy fiatal lány hívott fel az internetes hirdetés megjelenése után, nagyon kedves volt a hangja és hallhatóan örült a kutyáknak. Két kiskutyát kért, egyet maguknak egyet pedig a testvérének, akik nemrég költöztek kertes házba. Aztán kisvártatva felhívott megint, hogy lehetne-e 3 kiskutyáról szó. Lehetett. Lányos zavaromban elfelejtettem megkérdezni, hogy hova kerül a harmadik. Azóta sem tudom :-(.
Szombaton reggel bepakoltuk a három kislányt a kocsiba, B. hátraült velük, én pedig vezettem. Az út nagyon simán telt, a kezdeti nagy lihegések után szépen elaludtak és végigbóbiskolták az egész utat, nem is álltunk meg sehol sem. A megbeszélt helyre érkezvén egy fiatal pár fogadott, akik kedvesnek tűntek. Átadtuk a kutyákat és gyorsan el is vitték őket, nagyon beszélgetni sem tudtunk.
Az oltási lapjaikat itthon hagytuk, azokat majd ma elpostázom és megpróbálom felhívni őket, hogy minden rendben volt-e.
Nem tudom, hogy miért, talán azért, mert a csomagtartóba tették a kutyákat egy ketrecbe, vagy talán azért, hogy hirtelen így "elfogytak" a kutyák tőlünk, de egész nap nyeltem a könnyeimet. Hiányozni fognak nagyon, minden rosszaságuk ellenére. A három kislány között volt B. nagy kedvence is, akinek, amikor megszületett egy szabályos szív alakú fekete folt volt a feje tetején, és ő volt talán a legéletrevalóbb az összes között. Értelmi szerzőnek hívtuk, mert ő találta ki a rosszaságokat, a többi meg ment utána. Igazi falkavezér a leányzó.
Kívánok nekik nagyon hosszú, nagyon boldog életet.
Három a kislány:

-3 (Nyünyőke)

Ezért a kislányért úgy tudtam, hogy Budapestről jönnek, de úgy néz ki félreértettem valamit, mert itt a Jászberény név hangzott el, de most össze vagyok zavarodva, mert már nem is tudom, hogy hova került a kutya.
Nyünyőke munkanevű kiskutya állt a szivemhez a legközelebb, talán, mert a személyiségjegyeink hasonlóak, vagy mert ő volt a legapróbb (én nem vagyok az). Sokáig azt hittük, hogy nem lát, mert csak ücsörgött és a körülötte lévő játékokkal játszott, meg olyan bizonytalan volt. Aztán kiderült, hogy lát ő, csak kicsit visszahúzódó, magánakvaló, de roppant kedves, aranyos és ragaszkodó. Talán ő viseli leginkább magán a bearded colliek személyiségjegyeit.
Amikor megérkeztek péntek este a leendő gazdik, és ahogy beléptek az ajtón, már tudtam, hogy Nyünyőke az övék. Nem lehet másképp. Mindent meg is tettem, hogy rábeszéljem őket. Nagyon szimpatikusak voltak én pedig azonnal megnyugodtam, tudtam, hogy bármelyik kutyát is viszik el, csak jó helye lehet. Látszott rajtuk, hogy imádják az állatokat, szimpatikus volt, amikor azt mondták, hogy nem érdekli őket, hogyan teszi tönkre a kutya a kertet, hiszen kutya, és ez ezzel jár.
Amikor elmentek még visszamentem dolgozni (jah, könyvelőnek a hónap 20. napja a rémségek tárháza) és csak egészen kicsit sirtam, mert tudam, hogy imádni fogják. Ebben megerősített az is, hogy 22 óra tájban kaptam egy mms-t, amelyen Nyünyőke ül egy nappaliban a kanapé tetején az új otthonában. Sajnos nem tudom ide felvarázsolni a képet a telefonomról.
Nagyon örülök, hogy ilyen jó helyre került.
Próbáltam küldteni sms-t nekik, de többszöri próbálkozásra sem sikerült, mindig visszadobta a rendszer. Ma délután majd megpróbálom felhívni őket, hogy minden rendben volt-e.

Kívánom, hogy az új gazdiknak teljen a legnagyobb örömük a kiskutyában, biztos, hogy az egyik legjobb barátjukat szerezték most meg. Legyenek együtt nagyon boldogok!
Nyünyőke az új gazdi karjában:

-2

Pénteken délután B. munkatársa elvitte a második kiskutyát, egy kislányt. A "munkaneve" "nagyfehérsálas" volt, mert az ő nyakán volt a legvastagabb a fehér rész. Az egyik legnagyobb kiskutya volt az alomban, az elsők között volt, aki elindult, aki kiszökött a mini kennelből és megdézsmálta az anyja kajáját. Nem voltam itthon, amikor elvitték, de B. elkisérte őket leendő otthonába. Elmesélte, hogy két tündéri kislány lesz a játszótársa, és egy Kabos névre hallgató macskát is lehet majd kergetni. Jó helye lesz, örülök neki.
Szombaton felhívtuk az új gazdikat, hogy hogyan telt az első éjszaka. Megtudtuk, hogy semmi probléma nem volt, nem sírt a kutyus. Szóval nagyon boldog vagyok.
Az új gazdi kezében:

Új sportág

Ma reggel új sportágba neveztünk be, mégpedig a kerítésmászásba. A mellettünk lévő telken nem lakik senki, nemrég lett új tulajdonosa, de nem laknak még ott, mert a telken lévő ház erőteljesen felújításra szorul. A mi telkünk mivel több, mint 1600 nm2, csak drótkerítéssel van körbevéve. Hiába volt minden óvintézkedés, reggel ketten átszöktek az üres telekre. Természetesen mi már menetkészek voltunk, mikor az utolsó létszámellenőrzéskor a szökés tényét észrevettük, így B. zakóban, felöltözve mászott kerítést és adogatta vissza a szökevényeket. Betömtük a réseket, B. elment dolgozni, én pedig még maradtam egy kicsit. Nem telt el 10 perc és újabb szökevény került a kerítés túloldalára. Nem tudom mi van ott, ami ennyire izgatja őket, talán a sok lom az udvaron. No, én teljesen kétségbeestem, rohangáltam a kerítés mellett könyörögve a banditának, hogy bújjon vissza valahol, de tojt rám magasról, elindult felfedezni a világot. Bevallom sírva hívtam jóapámat, hogy most azonnal jöjjön, mert én hiába mászok át, nincs kinek átadni a kutyát, át meg csak nem dobom a kerítésen. Közben a bandita meggondolta magát és elindult vissza, így némi könyörgés árán, megmutatva neki egy kis rést, visszabújt. Hiába fenyegettem meg a mutatóujjammal, nem igazán érdekelte, neki ez jó buli volt, úgy csóválta a farkát, hogy az egész feneke mozgott vele. Ennyit a tekintélyemről.
Közben megjöttek a szüleim, és bedrótozták a veszélyesnek tűnő réseket, én pedig eljöttem dolgozni.
Ma, ha minden jól megy két kislány fog gazdára találni.

-1

Tegnap este elvitték az első kiskutyát, egy kisfiút. Az újsághirdetésre jelentkeztek még tegnap és nagyon gyorsak voltak. Egy nagyon szimpatikus fiatal házaspárhoz került a kutya Tápéra. Nemsokára kisbaba is fog születni, így együtt nőhetnek majd fel. Kívánom az új gazdiknak, hogy legyen örömük a kiskutyában, a banditának meg hosszú boldog életet.
Megjegyzem egész éjjel nem aludtam, egyfolytában azon járt az eszem, hogy nem sír-e, éhes-e, fázik-e. Biztos, hogy nem, de én már csak ilyen vagyok.

Mégsem lett kiválasztott

Az első kiválasztott mégsem lett kiválasztott. Leendő gazdijai meggondolták magukat, féltették a szép kertet. Megértem és sajnálom.
Időközben meghirdettem a kutyákat két nagyobb internetes portálon és a helyi újságban. Sokan érdeklődtek, így igen rövid idő alatt 7 kutyi is gazdára talál remélhetőleg.
Három kislány Győr mellé Nagybajcsra megy, őket szombaton visszük el mi, mivel egyébként is mennünk kell Győrbe egy szomorú esemény (temetés) miatt.
Péntek délután Budapestről jön egy házaspár kiskutyanézőbe, ők is kislányt szeretnének, remélem beleszeretnek valamelyikbe és el is viszik.
Egy kislányt már születésekor lefoglalt B. egyik munkatársa, hétvégén vagy a jövőhét elején őt megpróbáljuk leendő otthonába szállítani.
Egy kisfiút az én egyik kolleganőm visz el talán a jövőhéten hétfőn Makóra.
Telefonáltak Felsőzsolcáról is, oda kisfiút szeretnének, így nagy valószínűséggel a visszamondott legénykét fogjuk oda elvinni jövőhéten szombaton.
Jól szétszórtuk a kutyákat az országban....
Mindezek után már csak egy kisfiú és egy kislány marad még. A kislánnyal van egy kis probléma, mert van egy nagyobb borsószemnyi sérve, amit majd meg kell műteni. Ha nem súlyosbodik, nem nő neki, akkor ráér majd az ivartalanítással egyidőben. Nem tudom, hogy így be fogja-e vállalni valaki. Egyébként az egyik legnagyobb kópé a drága, eleven, okos és gyönyörű.

Hétfőn reggel jön az állatorvos és a még nálunk levők soron következő oltását beadja, meg megvizsgálja a sérves kislányt is, hogy minden rendben van-e.

Most telefonált B. hogy jelentkeztek az előbb az újsághirdetésre is, és ma 6-kor jönnek szemrevételezni a kutyákat. Így már csak egy fog maradni. Gyanítom, hogy a sérves.

A leendő felsőzsolcai lakos:

Csak úgy...

Ez a kép nagyon bejön... hátha megtetszik a kutya másnak is, és esetleg hazavinné:

Az első kiválasztott

Szombaton leendő gazdik jöttek hozzánk, hogy kiválasszanak egy kiskutyát. Nehéz menet volt. Ugyebár adva van 9 ugra-bugráló bandita, egy anyakutya sikeresen bezárva a kennelbe, egy apakutya, akit próbáltam bezárni, de egyszerűen kiszökik (kirágták a dróthálót) és egy izgága pumi, aki olyan, mint a csík, tehát be sem lehet zárni. No és az elolvadt hó után a sártenger, hogy a banditák által gondosan elhelyezett "taposóaknákról" már ne is beszéljek. Remélem nem ijelsztettük el a leendő gazdikat. Banditák nélkül normális körülmények között, tiszta udvarban és házban élünk ám..... A lakásba továbbra sem merek behívni senkit sem....

A kiválasztott legényke:

Nagyon frankó helye lesz, nagy kert, gondos és szerető gazdik, no meg egy már meglévő kisméretű kutya is játszótársnak.

Mindennapok

Telnek a napok gyorsan, a kiskutyák nőnek, mint a gomba eső után. Most már a nappalokat kint töltik az udvaron, mert bent kezelhetetlenné vált a helyzet. Festetnünk amúgy is kellett volna, áldom az eszem, hogy tavaly év vége felé túl elfoglalt voltam ahhoz, hogy bevállaljak egy festést is. De most muszáj lesz. Sőt gondolkodom a csempézésen is, az előszoba és a konyha járólapja amúgy sem tetszett (nem mi választottuk, hanem az építtető), de legalábbis újrafugázni biztosan kell. Pedig pénteken fehérítős fogkefével végigsikáltam a fugákat, de nem sokáig maradtak fehérek. Szóval a 9 bandita leamortizálta a konyhát és az előszobát. Most nem fogok vendégeket hívni egy ideig az biztos. Egyébként nagyon leleményesek, olyan dolgokat találnak, amikről életemben nem gondoltam volna, hogy lehet vele játszani. Szétszedték a sziklakertet, volt egy madárijesztőnk is, ami a kukában végezte. A többi említésre sem érdemes.

Ha a kosarat hátratolja, akkor király helye van, és a többiek sem zaklatják:

Lehet nekem ellenállni?

Néha azért alszanak is:

Elfáradva

B. itthon van, így most sokkal könnyebb. Majd ő is fog írni ide biztosan.
A jó hír, hogy már 4 kiskutya elkelt. Mindegyik ismerősökhöz kerül, így nyugodt vagyok, hogy jó helyük lesz. Valamiért mégsem tudok örülni, hiányozni fognak, a csínytevéseik ellenére. Ma reggel is csak álltam és kapkodtam fel őket, ölelgettem mindegyiket. Tündériek.
Elfáradva: