2009. augusztus 14., péntek
Gazsi
Olyan furcsa, hogy amikor otthon vagyok, akkor a szemem sarkából látom Gáspárt elsuhanni, vagy szoborként ülni a kedvenc helyein, de amikor odakapom a fejem rájövök, hogy vagy a Manó az, vagy egyáltalán senki sem... tulajdonképpen, ha egyszerűen besétálna a szobába és szokás szerint méltatlankodva nyávogna egyet, hogy hol vagyok, még meg sem lepődnék, max. rászólnék, hogy rossz vicc volt, és folytatnám amit éppen csinálok.... pedig tudom, hogy nincs már.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése