Ha már odakint vihar volt, én meg nem tudtam mit kezdeni magammal, így sütöttem ezt-azt.
Kapros-túrós-paprikás pogácsa, még nyersen:
Egy fél sütőtököt pedig bedolgoztam néhány muffinba:
A végén még átmegyek gasztroblogba...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Szia, Csillagom! Köszönöm kérdésedet, nagyon jól vagyok :). Szeretem olvasni, amiket írsz. Tudom, nekem is el kellene indítanom egy blogot, mert nem mondom, hogy olyan mozgalmas, mint otthon, de nem unalmas. És piszkosul élvezem. A szabadságot, felhőtlenséget, nyomasztógondok nélküliséget, a babákat, ezt a hideg, de gyönyörű tájat... :). És ha nagyon egyedül vagyok, akkor a barátaim blogjait olvasgatom :) :) :)
VálaszTörlésÜdv az udvartartásnak, bár ha jól megnézzük, nem tudjuk, hogy ki az udvar tartás, és ki a tartó :) pusziiiiiiiiiiii
Szia!
VálaszTörlésIrigyellek. Tényleg. De ez most rád fér, mert megérdemled :-) (mármint nem az irigységet, hanem a szabadságot)
És nagyon szívesen olvasnám a krancolatokat, ha lennének bele betűk írva, de nincsenek.... Pedig pár év múlva neked is jó lenne majd a itthoni őrület közepette visszaolvasni egy kicsit. Szóval ezekkel a körmondatokkal azt szeretném mondani, hogy kíváncsi vagyok... :-))
Írjá' má' valamit, lécci! Úgy bírom a sztorikat az ebekről! Vagy inkább főzöl? Pontosabban sütsz? Vagy nagyon el vagy foglalva? Jól vagytok? Én nagyon! Lebegek egy időtlen laza térben, könnyedén, mint az űrhajósok a súlytalanságban, és imádok két csodanőt. A wiwre tettem egy képet róluk, ha meg tudod nézni :)
VálaszTörlésSok puszi, vigyázz magadra