Új sportág

Ma reggel új sportágba neveztünk be, mégpedig a kerítésmászásba. A mellettünk lévő telken nem lakik senki, nemrég lett új tulajdonosa, de nem laknak még ott, mert a telken lévő ház erőteljesen felújításra szorul. A mi telkünk mivel több, mint 1600 nm2, csak drótkerítéssel van körbevéve. Hiába volt minden óvintézkedés, reggel ketten átszöktek az üres telekre. Természetesen mi már menetkészek voltunk, mikor az utolsó létszámellenőrzéskor a szökés tényét észrevettük, így B. zakóban, felöltözve mászott kerítést és adogatta vissza a szökevényeket. Betömtük a réseket, B. elment dolgozni, én pedig még maradtam egy kicsit. Nem telt el 10 perc és újabb szökevény került a kerítés túloldalára. Nem tudom mi van ott, ami ennyire izgatja őket, talán a sok lom az udvaron. No, én teljesen kétségbeestem, rohangáltam a kerítés mellett könyörögve a banditának, hogy bújjon vissza valahol, de tojt rám magasról, elindult felfedezni a világot. Bevallom sírva hívtam jóapámat, hogy most azonnal jöjjön, mert én hiába mászok át, nincs kinek átadni a kutyát, át meg csak nem dobom a kerítésen. Közben a bandita meggondolta magát és elindult vissza, így némi könyörgés árán, megmutatva neki egy kis rést, visszabújt. Hiába fenyegettem meg a mutatóujjammal, nem igazán érdekelte, neki ez jó buli volt, úgy csóválta a farkát, hogy az egész feneke mozgott vele. Ennyit a tekintélyemről.
Közben megjöttek a szüleim, és bedrótozták a veszélyesnek tűnő réseket, én pedig eljöttem dolgozni.
Ma, ha minden jól megy két kislány fog gazdára találni.