2009. február 12., csütörtök

Elfáradva

B. itthon van, így most sokkal könnyebb. Majd ő is fog írni ide biztosan.
A jó hír, hogy már 4 kiskutya elkelt. Mindegyik ismerősökhöz kerül, így nyugodt vagyok, hogy jó helyük lesz. Valamiért mégsem tudok örülni, hiányozni fognak, a csínytevéseik ellenére. Ma reggel is csak álltam és kapkodtam fel őket, ölelgettem mindegyiket. Tündériek.
Elfáradva:

2 megjegyzés:

  1. hát, nagy a kísértés, tényleg cukikák. "kis"fiam már nemsokáig van magyarországon, így biztosan örülne a kiskutyának. és tényleg csak az öröm lenne az övé. a kutyagumi, a hajnali sétáltatás, a szétrágott cipők és bútorok kevesebb öröme rám maradna. anyukámnak lenne jó, de már egyszer próbáltuk enyhíteni a depresszióját egy francia bulldoggal. a kutyának jó dolga volt, de anyám nem bírta a felelősséget, a rendszerességet, vissza kellett adni. sajnos. nagyon nagyon édesek, ha otthon vagyok jövő hétvégén, kimehetek egy félórára ölelgetni? plíííz!!!

    VálaszTörlés
  2. Gyere persze, nekünk a szombat kora délután a legjobb, de mielőtt elindulsz azért hívj fel. Figyelmeztetlek, hogy ha a kezedbe veszel egyet is, már nem tudsz megválni tőle és vinni fogod gondolkodás nélkül. Ugyanis nem lehet nekik ellenállni....:-)

    VálaszTörlés