Nyünyőke munkanevű kiskutya állt a szivemhez a legközelebb, talán, mert a személyiségjegyeink hasonlóak, vagy mert ő volt a legapróbb (én nem vagyok az). Sokáig azt hittük, hogy nem lát, mert csak ücsörgött és a körülötte lévő játékokkal játszott, meg olyan bizonytalan volt. Aztán kiderült, hogy lát ő, csak kicsit visszahúzódó, magánakvaló, de roppant kedves, aranyos és ragaszkodó. Talán ő viseli leginkább magán a bearded colliek személyiségjegyeit.
Amikor megérkeztek péntek este a leendő gazdik, és ahogy beléptek az ajtón, már tudtam, hogy Nyünyőke az övék. Nem lehet másképp. Mindent meg is tettem, hogy rábeszéljem őket. Nagyon szimpatikusak voltak én pedig azonnal megnyugodtam, tudtam, hogy bármelyik kutyát is viszik el, csak jó helye lehet. Látszott rajtuk, hogy imádják az állatokat, szimpatikus volt, amikor azt mondták, hogy nem érdekli őket, hogyan teszi tönkre a kutya a kertet, hiszen kutya, és ez ezzel jár.
Amikor elmentek még visszamentem dolgozni (jah, könyvelőnek a hónap 20. napja a rémségek tárháza) és csak egészen kicsit sirtam, mert tudam, hogy imádni fogják. Ebben megerősített az is, hogy 22 óra tájban kaptam egy mms-t, amelyen Nyünyőke ül egy nappaliban a kanapé tetején az új otthonában. Sajnos nem tudom ide felvarázsolni a képet a telefonomról.
Nagyon örülök, hogy ilyen jó helyre került.
Próbáltam küldteni sms-t nekik, de többszöri próbálkozásra sem sikerült, mindig visszadobta a rendszer. Ma délután majd megpróbálom felhívni őket, hogy minden rendben volt-e.
Kívánom, hogy az új gazdiknak teljen a legnagyobb örömük a kiskutyában, biztos, hogy az egyik legjobb barátjukat szerezték most meg. Legyenek együtt nagyon boldogok!
Nyünyőke az új gazdi karjában:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése