Szóval a szülés nem volt egyszerű.
Minden szakirodalom azt írja, hogy két kiskutya megszületése között nem telhet el egy óránál több. Nos, ez nem igaz. Ez az információ csak arra volt jó, hogy én teljesen kikészüljek, amikor az első kiskutya után egy órával még mindig nem jött a következő. Tipródtunk, hogy hívjuk-e az állatorvost (ekkor még csak délután 3 óra volt), vagy várjunk még. Két óra elteltével nem bírtam tovább kértem B-t, hogy telefonáljon. Felhívta a dokit, aki foglalt volt. Hál istennek, mert ahogy lerakta, már ki is bújt a következő bandita. Őt viszonylag gyorsan követte a harmadik.
Lévén könyvelő, pontosan dokumentáltam a nemüket és a születésük percre pontos idejét. Szakmai ártalom... Ültünk az asztalnál, én vezettem a "könyvelést" és szurkoltunk, együtt lihegtünk, együtt küzdöttünk a kismamával.
Este 10 óra körül lelassultak az események, egyre több idő telt el két kiskutya világrajövetele között. A 10 órakor született kutya után nagyon sokáig nem jött több. Mi egyre idegesebbek voltunk, éjfél körül már eluralkodott a pánik. Én a folyosón mászkáltam fel-alá, B. pedig próbált higgadt és nyugodt maradni, de nem nagyon sikerül neki sem. Hajnali egy órakor, hosszúnak tűnő vívódás után felhívtuk az állatorvost. Negyed 2-kor már ott volt, készen arra, hogy akár a konyhakövön hajtson végre császármetszést. Böbe (a kismama) első körben kapott némi oxytocint, amitől pillanatok alatt kibújt 2 kiskutya is egymás után. Megnyugodtunk, az állatorvos pedig elment, de felhívta a figyelmünk, hogy nem kell elhinni minden információt, amit a neten olvasunk. Átmeneti időre megnyugodtunk. Ám megint nagyon lelassultak a folyamatok. Volt, hogy 5 óra is eltelt két kiskutya születése között. Másnap délután, amikor már megint idegörlő várakozás után sem jött újabb bandita, újból kihívtuk a dokit. Újabb injekció, amitől megint gyorsabbá váltak a dolgok. Szülés közben próbáltuk kitalálni, hogy hány kiskutyánk lesz. Egyikünk sem nyert. A szaporulat minden várakozásunkat felülmúlta. A kilencedik kutya után hitetlenkedve néztük, hogy Böbének még mindig nagy a hasa, és tapintani is lehetett a benne lévő kutyákat. 48 óra alatt 12 kutya született. Ekkor már nem gondoltuk, hogy jöhet még újabb, Böbe is látszólag megnyugodott, és lévén este 7 óra, 2 napi ébrenlét után, étlen-szomjan beestünk az ágyba. Kismama pedig a szülőszobának kinevezett konyhában próbálta kipihenni a fáradalmait. Reggel, miután felébredtünk létszámellenőrzést tartottunk. Akkor még nem gondoltam hogy ez napi többszöri elfoglaltságunk lesz a következő hetekben. Ötször számoltuk meg őket, és le kellett vonnunk azt a következtetést, hogy bizony az éj leple alatt újabb kutya született. Így született Böbe nevű kutyánknak 13 kölyke. Apukájuk pedig minden kétséget kizáróan Bogyó nevű bearded collie fajtájú kutyánk. Miután négy kiskutya sajnos nem maradt meg, 9 kiskutya teszi szinessé az életünk.
Jelen pillanatban tehát 13 kutyával (9 kicsi és a három nagy), két macskával és egy teknősbékával osztjuk meg az életünk. Kiírtam a bejárati ajtóra, hogy ÁLLATKERT.
A szülés
Minden szakirodalom azt írja, hogy két kiskutya megszületése között nem telhet el egy óránál több. Nos, ez nem igaz. Ez az információ csak arra volt jó, hogy én teljesen kikészüljek, amikor az első kiskutya után egy órával még mindig nem jött a következő. Tipródtunk, hogy hívjuk-e az állatorvost (ekkor még csak délután 3 óra volt), vagy várjunk még. Két óra elteltével nem bírtam tovább kértem B-t, hogy telefonáljon. Felhívta a dokit, aki foglalt volt. Hál istennek, mert ahogy lerakta, már ki is bújt a következő bandita. Őt viszonylag gyorsan követte a harmadik.
Lévén könyvelő, pontosan dokumentáltam a nemüket és a születésük percre pontos idejét. Szakmai ártalom... Ültünk az asztalnál, én vezettem a "könyvelést" és szurkoltunk, együtt lihegtünk, együtt küzdöttünk a kismamával.
Este 10 óra körül lelassultak az események, egyre több idő telt el két kiskutya világrajövetele között. A 10 órakor született kutya után nagyon sokáig nem jött több. Mi egyre idegesebbek voltunk, éjfél körül már eluralkodott a pánik. Én a folyosón mászkáltam fel-alá, B. pedig próbált higgadt és nyugodt maradni, de nem nagyon sikerül neki sem. Hajnali egy órakor, hosszúnak tűnő vívódás után felhívtuk az állatorvost. Negyed 2-kor már ott volt, készen arra, hogy akár a konyhakövön hajtson végre császármetszést. Böbe (a kismama) első körben kapott némi oxytocint, amitől pillanatok alatt kibújt 2 kiskutya is egymás után. Megnyugodtunk, az állatorvos pedig elment, de felhívta a figyelmünk, hogy nem kell elhinni minden információt, amit a neten olvasunk. Átmeneti időre megnyugodtunk. Ám megint nagyon lelassultak a folyamatok. Volt, hogy 5 óra is eltelt két kiskutya születése között. Másnap délután, amikor már megint idegörlő várakozás után sem jött újabb bandita, újból kihívtuk a dokit. Újabb injekció, amitől megint gyorsabbá váltak a dolgok. Szülés közben próbáltuk kitalálni, hogy hány kiskutyánk lesz. Egyikünk sem nyert. A szaporulat minden várakozásunkat felülmúlta. A kilencedik kutya után hitetlenkedve néztük, hogy Böbének még mindig nagy a hasa, és tapintani is lehetett a benne lévő kutyákat. 48 óra alatt 12 kutya született. Ekkor már nem gondoltuk, hogy jöhet még újabb, Böbe is látszólag megnyugodott, és lévén este 7 óra, 2 napi ébrenlét után, étlen-szomjan beestünk az ágyba. Kismama pedig a szülőszobának kinevezett konyhában próbálta kipihenni a fáradalmait. Reggel, miután felébredtünk létszámellenőrzést tartottunk. Akkor még nem gondoltam hogy ez napi többszöri elfoglaltságunk lesz a következő hetekben. Ötször számoltuk meg őket, és le kellett vonnunk azt a következtetést, hogy bizony az éj leple alatt újabb kutya született. Így született Böbe nevű kutyánknak 13 kölyke. Apukájuk pedig minden kétséget kizáróan Bogyó nevű bearded collie fajtájú kutyánk. Miután négy kiskutya sajnos nem maradt meg, 9 kiskutya teszi szinessé az életünk.
Jelen pillanatban tehát 13 kutyával (9 kicsi és a három nagy), két macskával és egy teknősbékával osztjuk meg az életünk. Kiírtam a bejárati ajtóra, hogy ÁLLATKERT.
A szülés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése